Nektek nincs hányingeretek attól, hogy milyen sok rosszindulatú ember van?

Dehogynem....

Szinte már nem is járok el sehová e végett mindenhol csak a rosszat látni már. Most belegondolunk olyan helyre ahol több társaság is van ott mindig csak az megy hogy vagy kitúrnak mást vagy agyon szívatják ami valamilyen szinten még vicces de sokszor már túlzásba is viszik. Nem egy olyat láttam már hogy egy srácnak elveszik a táskáját poénból dobálják aztán annyira bele lendülnek a dolgokba hogy szétszakad kiesik belőle minden fene tudja és még nem is segítenek neki ott össze szedni.

Egyik volt osztálytársamnak így tört el a telefonja, nem drága telóról van szó, de baromira maga alatt volt mert komoly anyagi gondjai voltak és oké hogy a társai csak picit viccelődni akartak de túlzásba estek és még ott is hagyták a mocsokban. Akkor is én szereztem neki egy másik telefont csak mert van ismeretségem. De ez még semmi

Sokszor van hogy segítek embereken nem feltétlen anyagi támogatással hanem adok nekik kaját, ha kell cipő, vagy ruha vagy valami más. Nem vagyok én sem gazdag meg a barátom sem, csak ugye a barátomnak vannak kapcsolatai minden területen és mindig tud szerezni cuccokat egy kis szívességért cserébe mert sokszor jár át a haverja műszaki boltjába segíteni és mindig kap valami használt cuccot hogy adja el vagy tartsa meg, sokszor fuvart is vállal ha áruért kell mennie. Én ruháim nagy része is tőle van mert az egyik ismerősének egy butikja van mindenfélével és sokszor adódik egy selejtesebb ruha amit nem adhatnak el címke hiány, vagy pár szakadás végett így azokat nem vitetik vissza hanem eladják egy turisnak vagy oda adják nekem, de sokszor viszik ők is vöröskereszthez meg mindenhová ahová kell.

Én is sokat segítettem másokon meg a barátom is, de még mennyit, de annyit csalódtunk már mert hiába vannak ismerősök akik egyszer segítségre szorultak és mi adtunk nekik amit tudtunk pénzt azt nem mert abba nem bízunk hogy visszakerül de kaját, ruhát, tisztítószert mindig adtunk akinek kellett. A volt szomszédunk is elég szegény volt és kért tőlem 5000 Ft-ot hogy pár napra tudjon vásárolni ameddig megnem jön a nyugdíja, mivel sejtettem hogy az a pénz tuti elmegy cigire is, így én vásároltam be nekik, kenyeret, zöldségeket, felvágottakat meg amiről tudom hogy szükséges lehet és ennyi. Hálásak voltak érte, de amikor mi szorultunk volna segítségre mondjuk kellett volna egy vödör víz mert nálunk épp szerelés miatt elvolt zárva akkor még azt is sajnálták tőlünk.

De nem egyszer volt már hogy a sulis táraimnak is segítettem főleg a srácnak akinek eltört a telefonja egyszer elfelejtettem kaját vinni suliba, annyi pénz meg nem volt nálam hogy venni tudjak így a sráctól akartam kaját kérni mert tudtam hogy ő 3-4 szendvicset visz magával és hogy egyet igazán adhatott volna de nem adott és hazafelé menet a szemem előtt vágta dobálta a galamboknak a morzsákat meg a felét el is dobta....

Hát ezek után már nem nagyon tudok megbízni senkiben.

Én szívesen segítek másokon de már eddig sem mertem pénzben de most már dolgokban sem.

Egyszerűen hálátlanok sokan, én annyi mindent adtam már sok embernek és szinte semmit nem kaptam vissza.

A barátom az egyetlen akitől 3x annyit kaptam vissza mint amennyit én adtam neki.

Ő depressziós volt, inkább pánikrohamai voltak.

Az önbizalma szinte a nullával volt egyenlő, nagyon elvolt keseredve mert csak az a pár idősebb haverja maradt azok közül is az egyik félig meddig a rokona, de hiányzott neki a társaság, régen őt is bántották mindenhol csak mert kövér volt, meg alacsony meg picit visszahúzódó és nem is véletlen lett ilyen hogy sokszor félt emberek közelébe menni mert sokat bántották miatta. Rossz társaságot fogott ki nem érezte jól magát, ami meg is értek.

Én is amikor megismertem akkor épp sorban állt a közeli áruházban és észrevettem hogy erősen néz engem mert én akkor már végeztem a fizetéssel de vártam a barátnőmre, de nekem a srác szimpatikus volt valamiért is rámosolyogtam és egyből fülét farkát behúzva véletlen sem mert felém nézni, de én direkt úgy álltam felé hogy észrevegyen és akkor is amint meglátott egyből elfordult, na akkor mentem oda hozzá hogy vajon mitől fél ennyire, és láttam rajta hogy gondjai vannak mert félt hogy felismertem őt egy nagyon régi videóról ami neki elég megalázó volt és baromira ki volt miatta, a videót nem mondom el mi volt. Bár én nem láttam de elmesélte és éreztem hogy ez egy nagyszerű pasi akit elnyomtak. Na akkor megadtam neki a számom és az övét is elkértem és 2 nap után elhívtam őt egy kis beszélgetésre mondtam hogy jöjjön mert addig nem fogom békén hagyni, eljött és kiöntötte nekem bántatát de másról is beszélgettünk, rengeteg mondani valója volt, elég jó társaságban is volt már ahol szinte nagyon jól érezte magát csak a társaság széthullott valamiért és ő egyedül maradt magányosan.

Sokat segítettem neki szerelmes is lett belém meg nekem is nagyon megtetszett mivel még egy fiú sem nyílt meg előttem úgy mint ő éreztem hogy maximálisan megbízik bennem ami megható volt nekem mert engem mindig csak azért hajtottak hogy az ágyba vigyenek és ennyi.

Amióta vele vagyok és rendbe hoztam a helyzetét, már más ember lett, szinte senki nem ismer rá, és ő is nagyon sokat segített nekem, mindent megkaptam tőle amire vágytam, szeretetet, bizalmat, közös érdeklődési körünk, van szinte mindent együtt csinálunk. Nélküle már én is elvesztem volna az is biztos.