Mi a jó a vagdosásban? Miért segít?

Pont, ahogy az első is írja. Endorfint szabadít fel, rengeteg endorfint, ami nyugtat és boldoggá tesz. Meg ez amúgy is egyfajta rituálé - legalábbis nálam. 13 évesen kezdtem el, 2 évig tiszta voltam, de most sajnos megint elkezdtem. Nálam tényleg egyfajta rituálé is, megvannak a szabályai. Csak este, csak ha mindenki elaludt, csak a fürdőszobában. Mindig ugyanúgy zajlik, csak egyre ritkábban. Engem már az is megnyugtat, hogy látom a fehér kádba csöpögni a vörös vért. Plusz ugye az endorfin. Mivel anno szétbarmoltam a kezem a sok mély sebbel, így már csak a combomat vagdosom. Nem megoldást keresek, a lelki fájdalmat teszem érezhető, látható problémává, emellett egy néma segélykiáltás is (csak ezt sokan nem tudják megfelelően kezelni - mint pl. a nagymamám). Egy kicsit büntetem is magam (inkább csak tudat alatt), mert nem vagyok megelégedve magammal és sokat hibázok...

Egyébként ez szerintem egy olyan dolog, mint a tetoválás. Amíg valakinek nincs, és nem is akar, nem is tudja megérteni, hogy mi a jó benne.

Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok itt, vagy privátban. :)

18/l

Lehet, hogy viccesen hangzik, de én már próbáltam vagdosás helyett csokit enni. Sokszor ki tudom vele váltani, de nem mindig elég csak a csoki...

3-as voltam.

Tudom, hogy régi a kérdésed, de csak azért regisztráltam, hogy megválaszoljam.

Amit hallottál a lelki fájdalom csökkenéséről, az nem igaz. Vagdostam magam egy jó ideig, pont ebből az okból kifolyólag, de a lelki fájdalmam sosem csökkent tőle. Mindössze annyi történt, hogy a fizikai fájdalomra figyeltem, így a lelki apróságnak tűnt. Visszatekintve ez nem tűnik túl elfogadható érvnek, és igen, az általad felsorakoztatott dolgok igazak. Fáj - persze, hogy fáj, ha valamivel belevágsz a bőrödbe. Ott marad a heg - igen, ott marad. Többnyire. Idővel halványodik, alig észrevehetővé válik - ha a seb nem túl mély, és nem túl vastag. Viszont, ha úgy csinálod, ahogy én is csináltam némelyiket, akkor aztán várhatod az eltűnését. És ha olyan feltűnő helyen van, mint például az alkarod, sosem sülsz ki belőle jól.

Egyébként mindenki más okból csinálja. Valaki azért, hogy figyeljenek rá. Valaki a lelki fájdalom csökkenésének reményében. Van olyan, aki végső elkeseredettségében, és van, aki érezni akarja, hogy él. Utóbbi egy kicsit paradoxon, tudom, hiszen egy hosszában átvágott artéria egyből elveheti az életet, amit az ember érezni akar, de... a legtöbben nem vágnak így. Csak azt tudom mondani, hogy "jó" az éppenséggel nincs a vagdosásban. Szörnyű a sebek rejtegetése, az esetleges kérdések, hogy mi történt (és egy idő után a "macska volt" kifogás nem jó, pláne, ha nincs is macskád), a fájdalom, amit érzel közben. Most, kicsit egészségesebben visszatekintve a korábbi önmagamra, még én sem tudok elfogadható magyarázatot gyártani arra, hogy miért csináltam, amit csináltam. Az emberek követnek el hibákat. Van, aki le bír állni, és van, aki nem.

De most azt mondom mindenkinek, aki esetleg elolvassa, amit írtam, hogy SOHA ne tegyen semmit. Egyetlen apró vágással kezdődik, de egy idő után ennyi nem lesz elég, mindig több és több kell. Nehéz vele leállni, és megeshetnek balesetek is. Ne játsszatok ezzel!

18/L