Az normális, hogy valaki 20évesen egy érzelminyomorék intervertált szarság?

Ha érdekel,én 13 éves korom óta az vagyok.

Most 16 vagyok.

Egyre súlyosabb ez az egész.

Lazán kezdődött,de ma már a rettegésnél,szorongásnál,hallucinációknál,teljes érzelmi sivárságnál tartok.

Azért kelek fel szinte minden reggel,hogy az este 10 órát várjam,hogy hagy aludhassak megint,álmomban talán nem olyan szörnyű minden.

Pszichológushoz járok,de önerőből már kifogytam,rengetegszer próbáltam felállni....sikertelenül.

Talán még a gyógyszerek vannak,amíg segíthetnének,de azokra nincs sok esély,hogy kapok,szüleim elég gyógyszerellenesek.

Így marad az érzelmi nyomorékként való járás-kelés a világban.

És ha valakinek beszélek erről,mit kapok?

"16 évesen? Hülye vagy te,csak nem érzed. Csak annyira el vagy kényeztetve,hogy a jómódtól már szarni se tudsz..", meg még ehhez hasonlókat.

Az emberek,néhai "barátaim" tették ezt velem.

Ők bántottak folyton...és ők most boldogan tengetik mindennapjaikat,és fogalmuk sincs,milyen lelki,és idegroncsot faragtak belőlem.

Ők elkezdték,utána mások folytatták,ma pedig már azzal bántanak a legtöbbször,hogy gyenge szarnak neveznek,amiért 16 éves fiú léttemre ilyen vagyok...nem voltam elég erős,hogy elviseljem azt a rengeteg fájdalmat,amit kaptam.

Hát...láthatod,hogy vannak hozzád hasonlóak...

16/F