Nyugtassatok meg, hogy nem lesz baj! EZ pánikbetegség?

18 éves vagyok.

Március körül hatalmas félelemérzet tört rám, ami állandósult. Csak feküdtem, amint haza értem a suliból, nem bírtam enni, öt kilót fogytam.

Utána elmúlt, jött a nyár. Szeptemberben visszatért, ekkor már azon gondolkoztunk, hogy magántanuló leszek, de Hála Istennek!!!! elmúlt. Utána pedig visszajött novemberben. Szalagavatóra készültünk, és rettegtem a mások előtti szerepléstől, de ezt is leküzdöttem!!

VISZONT: most, a szünetben, itthon ültem, és annyit láttam, hogy a barátom lájkolt egy képet facebookon.(lányét). Egyből gyomorgörcsöt kaptam, és ideges lettem. NYugtattam magamat. Megittam egy forró kakaót, és amint láttam, hogy írt nekem egy üzenetet a barátom, kihánytam a kakaót. Este jobb lett. Aztán következőnek felkeltem, és azt éreztem, hogy iszonyatosan félek, és nem tudtam, mitől! ANnyira féltem, hogy már ott tartottam, inkább befeküdnék egy hétre egy kórházba. Azt hittem végemvan, estére annyira lefárasztott, hogy nyugodtan aludtam. Tegnap ismét egész napos volt, nem annyira súlyos, mint az előtte való napokon. Viszont este azt éreztem, hogy a rossz átveszi felettem az irányítást. Elkezdtem imádkozni, és kértem Istent, hogy védjen meg, így aludtam el.

MA felkeltem, ismét gyomorgörcs, idegesség, gyors szívverés, és félelem. EZek mások, mint ami márciusban, meg szeptemberben voltak. Azt érzem, hogy akkor ki tudtam tartani. Most viszont azt érzem, hogy tényleg nem bírom, hiába küzdök, belebolondulok, és, hogy nincs értelme küzdeni. Tanulni semmit nem tudok, pedig én voltam az osztály legjobb tanulója.

A szünet előtt egy hónapig SEMMI!!!! bajom nem volt. Mindjárt érettségi, rengeteget kellene tanulnom, de kivagyok borulva! Eddigis gyógyszerellenes voltam, és nem értem, miért nem tudom összeszedni magam. Ott tartunk, hogy megpróbáljuk felkeresni az ország egyik legjobb pszichiáterét. De addig kikell bírnom!

RÁadásul ezek nem fél óráig tartanak,hanem egész naposak kisebb-nagyobb szünetekkel. És a szerencsém, hogy most voltak velem itthon, holnaptól viszont délutánonként ezzel egyedül kell szembe néznem.

Ez mi???? Ez a pánikbetegség???