Bipoláris zavarral hogy lehet dolgozni, beilleszkedni más emberek közé, ellátni a feladatot? Másoknak hogy megy?

A Tegretol általánosan alkalmazott és bevált

hangulatstabilizátorként is. Azonban

csak fenntartó kezelésre elégséges,

mániás állapotot visszafogni kevéske.

(De biztos írnak fel mellé mást, ha szükséges.)

30 éve vagyok mániás depis, többnyire kevert.

Összes nagy sikeremet a betegségemnek köszönhetem.

Legjobb munkahelyeimen tuti kommunikációval adom el a hiányos szakmai ismeretemet, mert mániásan bőven gyorsabb vagyok az átlagnál.

Kollégáim szeretnek, megvédenek, kiállnak mellettem, ha hibázom, mert szórakoztatom őket a mániámmal.

A túlpörgéstől volt keserves megtanulnom megvédeni magam.

Ehhez gyógyszerek is kellettek.

Igen gyógyszerek, amit sokan méregnek tartanak, de rajtam segítettek. - Bizonyítottan működtek.

30 év csalódásai árán már képes vagyok felismerni magamban a túlzott mániát.

Már időben észreveszem, ha a jóízlés határát súrolná a felhangoltságom.

Sok haveromat, sőt a feleségemet is elvesztettem, mert ők mániásan szerettek, de így unalmasan, visszafogottan nem ártok már magamnak a pörgéssel.

Állítólag ez nem gyógyítható betegség, de miután megváltoztam, alaposan mérséklődött bennem a betegségtudat.

Elég az alvászavaromat enyhíteni.

Örülök, hogy Te is felismerted, hogy bőven van jó oldala a tüneteknek!

Sokkal színesebb vagy, mint az átlag ez vígasztaljon, ha valami rosszul sülne el.

Én vagyok a 9-es válaszoló, "aki hülyeségeket írkál".

Amúgy én is azokon a területen dolgozom ahol te, az üzleti életben közgáz diplomával, és megállom a helyem, bár a betegségnek köszönhetően az egyetemet elvégezni valami horror volt, egy egy vizsgaidőszakban nagyon nagy mély pontokat sikerült megélnem, pedig nem vagyok gyenge szellemi képességű, csak akkor még nem voltam ura a helyzetnek.

30 éves vagyok elég sok mindenen átmentem már ahhoz, hogy tudjam, h el lehet érni azt a szintet amikor nem kell gyógyszer. Igazából mindig is feszegettem a határaimat, volt kemény kábítószeres időszakom, ez követően szenvedélyt szenvedéllyel kiváltva az alkoholhoz nyúltam, többször próbálkoztam öngyilkossággal, nem könnyű megszabadulni a különböző kötelékektől amikhez azért nyúltam, hogy elnyomjam saját magamat, most már elég régóta teljesen tiszta vagyok.

Tudod az éremnek mindig két oldala van, és azért mert én nem vagyok hajlandó elfogadni azt amit az orvosok mondanak, az se véletlenül alakult ki, gyerekkoromban mindenféle agykurkásznál voltam, mert a szüleim látták, hogy valami nem stimmel, olyanokat mondtak, hogy most így visszagondolva felnőttként a diplomájukat venném el, szerencsére a szüleim nem fogadták el amit mondanak. Édesanyám természetgyógyász így helyes táplálkozással, vitaminokkal, meditációval próbált segíteni rajtam.(Hozzátenném ,h itthon a '90es években minden doki röhögött azon, hogy ez mekkora hülyeség, most meg a csapból is ezt folyik) És működött, az egy másik dolog, hogy egyetlen egy orvos se fogja azt mondani, hogy ez működik, mert gondolom te is látod ha az üzleti életben mozogsz, hogy hogyan működik a gyógyszeripar. Illetve nem ez az egyszerűbb út, hogy fogalkozok magammal, hanem, hogy beveszem a tablettát.

Ez egy nagyon kemény út és ha elindulsz rajta akkor exponenciális ütembe nő a benned lévő erő, csak a legtöbben az út elején már feladják.

Pl.: a zen meditációt(a zen mentes mindenféle spirituális "csimbum cirkusztől", magyarán egyszerű mint az egyszer egy) kifejezetten ajánlják az elme lecsendesítésére és mindenféle elmebeli zavarra. Csak ez se olyan dolog, hogy egyszer leülsz és akkor holnap jobb lesz, hanem ha évekig gyakorolsz, akkor észreveszed a különbséget.

Igazából megértem, hogy nem fogadod el amit írok, mert te nem tapasztaltad meg, hogy ez működik, de azért nem árt látni, hogy megy ez máshogy is. De azt ne felejtsd el, hogy senki, egyetlen egy orvos nem fog tudni neked olyan gyógyszer kombinációt felírni, amit azt az eredmény tudja nyújtani, amikor te magad kitapasztalod, hogy neked mi a jó, mert a doki nem te vagy, és azért mert foglalkozott már praxisa alatt 200 bipol beteggel az nem azt jelenti, hogy tudja, hogy mit tegyen, egyszerűen kísérletezik, látja a mintát, hogy mi vált be visszajelzések alapján, illetve a konferenciákon megbeszélik, hogy mi a jó. Pont ez a terület az ahol az elmúlt 10-20-30 évben mindig akkora különbségek vannak, hogy visszanézve az ember csak néz, h mik történtek mondjuk a '80as években, főleg amikor az ember családjában történtek és első kézből jön az információ. Lényeg a lényeg saját magadnál senki nem tudja jobban, hogy mire van szükséged. Csak sokunknak kell a "szálkás deszka" az arcába, hogy észrevegye, hogy van más út is. Nekem is kellett, valakinek nem kell és el van a gyógyszerekkel, a mellékhatásokkal, az átgyógyszerezési időszakokkal pár évente, mert úgye mindig jön újabb, szebb, jobb, gyógyszer, ami a drága kedves doki "barátunknak" hozza a szép kis bónuszokat. Azt, hogy melyiket választod csak rajtad múlik, és az is, hogy hülyeségnek vagy zagyvaságnak tekinted ezt az egészed, mert a te valóságod úgye teljesen más mint az én valóságom. De a félelem nem jó tanácsadó abban a tekintetben, hogy inkább a gyógyszer mint mondjuk egy több százezres folyószámla terhelés, és nem is fogod látni a magadban lévő erőt ameddig a félelem irányít...