Ez a borzalmas szorongás normális ebben a korban?

Ez lehet:

1.Maximalizmus,teljesítménykényszer,

2.Depresszió vagy csak hangulatember vagy,

3.Az alaptermészetedben benne lehet a túlzott félénkség,

4.Görcsös vagy,

5.Túl megfontolt vagy.

Elébe kell menni a dolgoknak,és az ellenkezőjét tenni.Én konkrétan mániás voltam(szóval tárgyakat egy helyre,ugyanolyan pozícióban tettem le,elszámoltam sokszor magamban 20-ig,4-szer csuktam be az ajtót..és hasonlók),és rájöttem,hogy basszus,ez így nem normális,változtatnom kell,mert belefogok őrülni.Kerestem,kutattam,és rájöttem,hogy a gyermekkori traumáim(amik a tudatalattimra hatottak babakoromban) jöttek most elő.Szóval fogtam magam,és egy nap elhatároztam,hogy ezt a napot mánia nélkül fogom végigvinni.Először nem sikerült,maradt egypár ilyen dolog meg nálam.De most már egyre kevesebb dolog van meg,nem vagyok görcsös,feszült,szóval kezdek lazulni!:)

A tanácsaim:

1.Ne érdekeljen,hogy körülötted ki mit szól a teljesítményedhez:magadnak tanulj,magadnak dolgozz,és éld úgy az életed,ahogy szeretnéd!

2.Amiről tudod,hogy nem egyszerű,annak egyszer kezdj úgy neki,hogy gyorsan tegyél meg mindent a siker érdekében,és aztán mond az igazat magadban:"Én megtettem mindent azért,hogy sikerüljön!"-és ha nem megy,akkor ötszázszor meg ezerszer állj neki újra,gondold át..stb.

Nem. Ez a borzalmas szorongás semmiféle életkorban nem normális. Te nem csak szorongsz, hanem erősen neurotikus vagy. Nagyon jó volna, ha minél előbb keresnél egy - életkorodnak megfelelő - gyermek- és ifjúsági pszichiátert. Jobb későn, mint soha.

(A pánikbetegség különösen erős jelzése annak, hogy baj van, nem is kicsi.)

18 éves lány vagyok, szintén pánikbeteg, és a felsoroltakból rengeteg jellemző rám is. Bár azért nem minden. Egyelőre én is küszködök a dolog legyőzésével, és amire eddig jutottam, hogy kell egy ember!

Kell egy olyan valaki, aki jól ismer, elfogadja az ilyesmi dolgaidat, és ott van veled, ha épp mélypontra kerülsz. Aki nem kezd magyarázni, nem ijed meg, csak magához ölel és megnyugtat. Nekem szerencsére van ilyen, és teljesen véletlen sikerült összeszednem. :)

Fontos, hogy a környezeteddel próbáld ezt megértetni megbeszélni. Nálam itthon az apám úgy ahogy, az anyám viszont egyáltalán nem képes kezelni egy-két rosszabb helyzetet, és ez rettenetes. Fontos, hogy a körülötted élők segítsenek, hisz ők vannak ott veled nap mint nap. Ők lehetnek ott veled esetleges rossz percekben, és igenis fontos, hogy legyen veled valaki olyankor. És ezt akkor beszéld meg velük, mikor épp jó passzban vagy. :)

Én is gyűlölök a napi feladataimra és úgy általában a hétköznapok hülyeségeire gondolni, és gyakran elagyalok rajta MIÉRT!? Miért kell nekem ezt minden áldott nap végig csinálnom...

Tűzz ki magadnak valami célt. Keress egy olyan célt, amit tudod, hogy MÁRPEDIG meg tudsz csinálni, képes vagy rá. Nem kell hogy nehéz legyen, nem kell hogy másoknak jó legyen tőle, te találd ki, magadnak! Olyat, ami napról napra ad valami kis pluszt, és ami miatt kitartasz. Ha van valami ilyesmi, emellett nem fogsz belegondolni a többi hülyeségbe. Pl reggel felkelsz, és tudod, hogy folytathatod, amit tegnap elkezdtél. Nem azon tanakodsz, hogy már megint ülhetsz a nyomorék padokban, hanem hogy: amint vége, már ezt, és azt és ilyen-olyan dolgokat csinálhatsz. Vigyél magadnak színt a hétköznapokba! Az rengeteget segít! És nem kell rajta sokat agyalni. Csináld azt, ami először eszedbe jut.