Hogyan küzdjem le ezt a szörnyű megfelelési kényszert?
Sajnos volt kitől tanulnom, anyukám is ilyen, és egyébként is mindig azt hallottam otthon, hogy mit fog szólni ez és ez stb. Tudom, hogy nem lehetek tökéletes, de nagyon nehezen fogadom el a hibáimat, és félek attól, hogy mások is megvetnének miattuk. De nem csak mások véleménye fontos nekem, a saját magam által felállított mércét akarom megütni. Ha csinálok valamit, azt jól akarom csinálni, vagy sehogy. Most pl lehetőségem lenne egy zenekarban gitározni, ami mindig is nagy álmom volt, ugyanakkor rengeteg stressz van bennem emiatt, mert félek, hogy nem lennék elég jó. Sőt, érdekes módon attól is félek, hogy jól menne és sikeres lennék - én mindig is megbújtam a háttérben, rendkívül szokatlan lenne. Úgy érzem, nem érdemlem meg a sikert.
Van egy férfi, aki tetszik. Még együtt se vagyunk, de én már gondolatban hozzá akarok igazodni, folyton az jár a fejemben, hogy ha én ezt mondom vagy azt csinálom, ahhoz ő mit szólna. Nem vagyok ronda (mások szerint és magam szerint sem), mégis undorítónak érzem magam, attól félek, hogy ő hozzám sem akarna érni és még a gondolattól is rosszul lenne, ha tudná, hogy én szerelmes vagyok belé. Ez nagyon görcsössé tesz a jelenlétében, sőt, akkor is, ha csak neten beszélünk. Az előző barátomnak jó voltam úgy, ahogy vagyok, de akkor is éreztem ezt a megfelelési kényszert.
Utálom ezt. Szeretnék lazítani és nem azon agyalni, hogy megfelelek-e másoknak. Néha sikerül is, és akkor jól érzem magam, de sajnos ez főleg akkor nehéz, ha számomra fontos emberekről van szó (pl. titkos szerelmem). Mit csináljak? Kérlek, ne csak annyit írjatok, hogy "sz.rd le", mert ezzel nem jutok előrébb, ennyit magamtól is kitaláltam. Köszönöm a segítséget!
24/N
válasza:Szia! Hát ez rám is jellemző volt sajnos és néha még mindig az. Sajnos rá kell jönnünk, hogy nem leszünk attól boldogok, ha mások elégetettek velünk mert az emberekbe van egy elég nagy rosszindulat, ezért ez lehetetlen. Tudom, hogy nehéz ezt érezni, még ha el is hiszi az ember. Csernusnak van a Fájdalom arcai című könyve. Nekem az valamennyit segített, kicsit helyrebillentette az agyam. A srácról meg hidd el, hogy akar és hogy elég jó vagy neki, mert különben nem fogja így gondolni. Ha meg akarsz neki felelni, az a legnagyobb baj. Engem pl. ezért hagytak el pár hét után. De ez mindenre igaz, a munkára, barátokra mindenre. Sajnos gyakran én is ezt érzem és gondolom, de akkor megállok és végiggondolom hogy de hülye is vagyok, miért ne lennék elég jó, mások sem jobbak nálam, mások is félnek és mások is gondolnak ilyenekre. Ezt kell mindig szem előtt tartani. Ha nem megy, legalább megpróbálod, ha nem tudod megtanulod, ha félsz tőle végigfuttatod miért és rájössz hogy nincs is okod rá vagy beleugrassz és rájössz hogy nem kell tőle félni. Ha nem, akkor rájössz hogy lehet hogy ő még jobban fél, vagy hogy mások is félnek. Sajnos én ennyit tudtam javasolni. Lényegében mindig azt kell szem előtt tartani hogy nem vagy rosszabb, csúnyább, butább vagy kevesebb senkinél és hogy mindenki érez így, így ezzel sem vagy egyedül :) Sok sikert!
24l
válasza:Konkrét javaslatot én nem tudok mondani sajnos. Ugyanebben a cipőben (is) járok, mint te. Leküzdeni egyedül ezt nem lehet, személyiségzavarnak hívják azt, amitől te is szenvedsz.
Egyetlen megoldás a pszichológus felkeresése, aki valamilyen terápiával segítene leküzdeni ezeket a dolgokat; de még szakemberrel is elég hosszú ideig tart a gyógyulás, úgyhogy érdemes minél előbb elkezdeni.
válasza:Ja, bizony ez gyakori problema a vilagban.
A szuloknek komoly felelosegge van, hogy ne allitsak a mercet tul magasra a gyerekeikkel szemben. Ez joval kesobbi eletkorban is negativ hatassal lehet rajuk.
Az onbizalom hianyat sikerelmenyekkel lehet csokkenteni. Ha nem vallalkozol, vagsz bele kedvedre valo dolgokba - akkor sosem fogsz elore haladni. Nem kell felni, legy hatarozott, kuzd le a felelmeidet es ahogy Te is szereted sajat magad allitsd fel a merceket amit el akarsz erni.
Javaslom nezd meg a Titok cimu dokumentumfilmet turelmesen, vegig ujra es ujra. Sok embernek valtoztatta mar meg az eletet, mindennapokhoz valo hozzaallasat.
válasza:# 4:
Tudom, hogy sokféle van. Anno a pszichiáter nekem is csak ennyit mondott, hogy személyiségzavaros vagyok és egy kognitív viselkedésterápia sokat segítene. De mivel nem volt pénzem pszichoterápiára, maradtunk is ennyiben és szedtem tovább a gyógyszereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!