Mit tegyek az önbizalomhiány ellen? Munkákat utasítok vissza emiatt.

Teljesítménykészszered, meg önbizalomhiányod van, mi? Megkérdezhetem, hogy ki tart el? Majd ha azt a kenyeret ennéd, amire te keresed meg a rávalót, akkor rögtön nem utasítanál vissza munkát...

Ne haragudj, én komolyan veszek minden mentális betegséget, de te egész egyszerűen csak lusta vagy. Amíg van kin élősködnöd, addig gyártani fogod kifogásokat, hogy miért nem vállalsz munkát. Már csak józan ésszel átgondolva is: ha otthon heversz, attól mi fog változni..?

Semmiképpen ne mondogasd, hogy ez azért nem fog menni, erre meg emiatt nem vagyok alkalmas... LEGfontosabb a POZITÍV hozzáállás!! Tudom, könnyű mondani, de próbáld meg az elején csak kis dolgokkal befolyásolni a gondolkodásodat! Például: gondolom én, gyakran járnak a fejedben a következő szavak: nem, nem lehet, nem tudom, nem vagyok rá képes, fölösleges, minek menjek el ide, úgysem tudom megcsinálni stb. Ezek mind negatívvá teszik a gondolkodásodat, egy gödörbe húznak téged, ahonnan nehéz kijutni. Nehéz, de nem lehetetlen!

Ne félj attól, hogy nem teljesítesz elég jól! Ha nem próbálod meg, nem lesz soha sem sikerélményed. Kirándulni pedig jó móka, ne félj tőle, s ha úgy érzed, nem nagyon bírod fizikailag, akkor ne menj el hosszú kirándulásokra. Sétálj egyet a közeli parkban, vagy erdőben a barátaiddal. Hidd el, ha kicsinyenként kezded, nem lesz olyan ijesztő és leterhelő. :)

Én ajánlanék neked egy könyvet: Jonathan White: Bízz magadban! Nekem nagyon tetszett, mert nem filozofálgat mindenféléről, hanem vicces és tanulságos, ráadásul az életben tapasztalható szituációkat mesél el, rávilágít, hogy mikor cselekszel jót önmagaddal, a munkavállalás terén is sok kérdésedre választ ad, ráadásul sok-sok tanácsot is olvashatsz egészen az apró közérzetjavító dolgoktól kezdve, az önbizalomhiány legyűréséig.

Nem vagyok pszichológus, se bármiféle ember, aki ért ehhez, de szerettem volna leírni a gondolataimat, és meg kell valljam, rögtön ez a könyv jutott eszembe, remélem, megtetszett, és segítettem egy kicsit :) Fel a fejjel!

sport, több időtöltés társasági életben --> több kikapcsolódás

egyébként pedig javaslok egy másik pszichológust / pszichiátert

gyógyszerekbe semmi képpen ne menj bele, ördögi kör!(saját tapasztalat, mely kitart a mai napig)

Nekem is hasonló van, de nem mondanám ezt lustaságnak, inkább egyfajta szituációtól kialkuló pánikrohamnak.

Igaz munkát találni nagy stressz, de azért váratlan sírógörcsöket meg teljes leblokkolást talán nem kéne okoznia. Meg hát ilyen állapotban meg kicsit nehéz lelkesítő motivációs leveleket meg önéletrajzokat írni, és sikerrel állásinterjúzni.

Lustaságnak nem mondanám, mert ha megvan a munka, akkor már nagyon is benne vagyok, kényszeres maximalizmussal. Csak mondjuk pont előre nem haladsz vele, mert jóval a képességeid, képesítéseid alatti munkát végzel. Ezek természetéből adódóan viszont max egy évig tartanak, utánna indul előről az agyeldobás.

Amit én csinálok, hogy hetekre napirendet írok, és próbálok nem eltérni tőle. Szóval mondjuk ha neked a kirándulás és az új részek felfedezése jelent problémát, akkor minden vasárnap délelőtt kiránduló nap van, előre bekészített térképpel, felszereléssel, útvonaltervvel, az út végén meg valami motiváló erővel pl. egy jó fagyizóval.

Ha pl. állást kell keresni akkor minden nap 1-2 óra arra van, hogy kis lépésekben de haladsz vele, utánna mondjuk egy rész a kedvenc sorozatodból vagy egy fejezet egy jó könyvől.

Ne tedd túl magasra a lécet, nem a megszakadás a cél, hanem a hozzászokás.

Ez a para pot, hogy nagyon is önnálló és felnőttes.

Ugyanaz az életveszélyre adott reakció indul be, mintha direkt fenyegetés érne. Most hogy ezt a sárga csekk vagy a sárga bengáli tigris közeledte váltja-e ki, majdnem mindegy. Ugyanaz az elemi, "meg fogok halni" érzet, ami cselekvésképtelenné tesz. Pont azért nehéz tőle megszabadulni, hiszen a veszély valós és vérkomoly. Ha nincs meló/nem futsz a tigris elől, TÉNYLEG meg fogsz murdálni.

Persze hogy nem mersz szembeállni egy kifejlett bengáli tigrissel. Ugyanakkor valamit kezdeni kell vele, mert egyébként "váratlanul" talál meg, és úgy sokkal rosszabb. Szóval tényleg ennyit tudsz tenni, "fegyvereket" gyűjteni és okosabbnak lenni.

1. "ugye amikor az ember szorong akkor az energiaszintje elég alacsony"

Ne okoskodj és ne olvass össze mindenféle szamárságot.

2."Jártam pszichológusnál is, de nem segített."

Azért nem segített, mert nem is akartad, hogy segítsen.

Ha valódi pánikrohamaid voltak, nem csak hisztéria, akkor úgy söpörtél volna a PSZICHIÁTERHEZ, mint a szélvész.

Nézd, döntsd el: meg akarsz gyógyulni vagy nem? Állandó önsajnáltatás kell ahhoz, hogy egy kis figyelmet kicsikarj magadnak, vagy hajlandó vagy végre felnőni és a lábacskáidra állni?

Az utóbbi esetében tessék elmenni pszichiáterhez, végig szenvedni egy kőkemény terápiát és máris meg van oldva a probléma. Lesz önbizalmad, munkád, és elmúlnak a pánikjaid.