Milyen érzés a szociális fóbia belülről?

Borzalmas, szörnyű, egy egészséges ember el sem tudja képzelni!

DE ÉN LE FOGOM GYŐZNI!!!! csak még nem léptem semerre:(

A szociális fóbia nem merül ki abban, hogy félnek az emberektől, hanem rengeteg más tünete is van. Nos én most már 26 éves vagyok, körülbelül 4-5 éve szenvedek egyre súlyosabb szociális fóbiától.

Most miközben ezeket a sorokat írom, folyamatosan szorító érzést érzek a mellkasomban (olyan érzés, mint a vizsgadrukk), és ideges vagyok. Nem bírok koncentrálni, közben kimerült vagyok. Ez állandóan jelen van sajnos az életemben.

Ez mellé jön az, hogy ha elindulok valahova akkor már előtte görcsölök reggeltől folyamatosan és ha megindultam és az utcán vagyok, olyan érzés, mintha nem kapnék levegőt. Amint kevesebb ember vesz körül (vagy általában idősebbek), akkor meg totális nyugalom lesz rajtam úrrá. A legjobb az, amikor hazaérek és kicsit megnyugszom, de aztán este elkezdek rágódni a következő napon.

Egyéb dolgok: Nem merek telefonálni idegeneknek. Nem tudok főzni, úgyhogy sokszor a kaját is úgy rendelem telefonon és előtte elég sokáig idegbeteg vagyok és alig merem felhívni. Ha mégis sikerül, annyira bepánikolok, hogy néha még a telefonszámomat és a címemet is elfelejtem.

Munkahelyen, vagy iskolában mindig azon rágódok, hogy vajon mit gondolhatnak mások rólam. Ha látom hogy halkabban beszélnek és röhögnek, mindig azt hiszem, hogy rajtam röhögnek. Állandóan úgy gondolom, hogy engem utálnak az emberek és azért néznek csúnyán (közben általában a helyzet az, hogy más bsazta fel az agyukat, vagy simán fáradtak). Mindent túlgondolok. Ha egy feladatot kapok, akkor felmegy a vérnyomásom 180/100-ra és úgy gondolom, hogy én erre nem vagyok képes.

Azt hiszem egyenlőre ennyi, de biztos van még, amit elfelejtettem leírni. Pokoli betegség és nálam depresszióval is társul, aminek köszönhetően újra egyre jobban felmerült nálam az öngyilkosság gondolata is; mert így nem lehet élni egyszerűen.

Az előző válaszoló jól leírta a lényeget, általában nálam is így van.

Ha emberek vannak a közelemben, nem érzem jól magam, nem tudok ellazulni egy pillanatra sem. Folyton az jàr a fejemben, hogy mit gondolnak rólam. Például ha az utcán sétálok és valaki elmegy mellettem és rámnéz, az van a fejemben, hogy biztos arra gondol, milyen csúnya vagyok, milyen kócos a hajam, milyen gyűrött a ruhám, srb. Néhány percenként ellenőrzöm,

(Folyt.) ...hogy be van-e kötve a cipőm, nincs-e lehúzódva a sliccem, stb.

Vásárlás közben is az jár a fejemben, hogy mit gondol a többi vásárló. Pl. Ha valami drágát veszek, biztos azt hiszik elkényeztetett gazdag p**** vagyok. Ha vmi olcsót veszek, akkor azt gondolják, csóró vagyok. Ha egészséges kaját veszek, akkor azt hiszik vmi agymosott bio életmódot folytatok. Ha egészségtelen dolgot veszek, akkor az a baj... Teljesen mindegy hol vagyok és miy csinálok, mindig azon aggódom, hogy màsok mit gondolnak rólam.

Telefonálni, mások előtt enni, másokkal egy liftbe beszállni nem szoktam, csak ha élet-halál kérdése és kivédhetetlen.

Igyekszek csak olyan helyen vásárolni, ahol a van önkiszolgáló pénztár, hogy ne kelljen fizetéskor sem beszélnem senkivel.

Nagyon sok mindent tudnék még írni, de telóról sokáig tart...

# 6:

Hát igen. Egyszerűen annyira összetett és komplex betegség ez, hogy nehéz is összeszedni minden tünetet.

Nekem a kedvencem az, amikor valakivel beszélnem kell, akitől kicsit is tartok és erőteljesen beindul a nyálelválasztás aztán mondat vagy akár már szó közben is nyelnem kell egy nagyot. Nagyon zavaró az a kínos tud lenni az a csönd. Meg a remegő hang...

# 3 voltam.

A #3-as válaszoló teljes szívemből beszélt.

Csak én még 16 éves vagyok.

De ugyanazt élem át én is,amit a hármas leírt,szóról szóra..

Én már szedtem rá gyógyszert,de szerintem ezt az ember csak önmaga képes legyőzni.

Csak az a kérdés,hogy 'Hogy a francba győzzem le?'