Ez valamilyen mentális tünet? Amennyiben az, hogyan nevezik az ilyen embert?

Igen, ez egy kötődési stílus, ami egészen kisgyermekkorban alakul ki és borzasztóan nehéz felülírni. Az egyén nem érzi a saját énhatárát, teljesen azonosulni szeretne a másikkal, szinte egybeolvadni. Ez pedig mások számára borzasztóan ijesztő, különösen ha valaki elkerülő kötődésű, vagyis a másik véglet.

A kötődési stílust felülírni nagyon nehéz, az általad írtat a legnehezebb... mert van egy idealizált elképzelés arról, hogy milyennek kellene lenni egy kapcsolatnak és ezt az ideált kellene ledönteni, meghúzni az egészséges énhatárokat és tiszteletben tartani mások szuverenitását.

Ezt tudatosan nem igazán lehet, mélyen, tudat alatt van belénk kódolva a kötődési stílus (nagyjából egy éves korra már rögzül). Egy mélylélektani terápia segítene hatékonyan.

Én bár segíteni nem tudok, de elmondom, hogy én is tapasztaltam ezt, hogy tudd nem vagy egyedül. :D Meglepő volt pontosan azt olvasni amit én is érzek. Nem tudom milyen amikor valaki függő, de olyannak képzelem mint amit én érzek néhány ember iránt.

Egyszer volt egy nagyobb p*fára esésem, azóta tudom a dolgot irányítani, bár szerencsére akkor sem tettem semmi durvát. A lényeg, hogy mindig a józan eszed használd, akkor is ha mást érzel, és mindent gondolj át ezerszer. Ne tudd meg hányszor áldottam az eget, hogy végiggondoltam valamit mielőtt megtettem vagy kimondtam ezzel a túlzott ragaszkodással kapcsolatban.