Szerintetek az normális, hogy ilyenekre gondolok? Többi lent.

Nekem is eszembe jutnak ilyen gondolatok.

Függetlenül ettől nem szabad hogy erre koncentrálj, ha Neked ez nem tetszik akkor ne válj olyanná mint akik az általad említetteket csinálják.

A jövő miatt pedig felesleges aggódni, mert a jelenlegi életed minőségére van kihatással, a jelen pillanatban húzza le a hangulatodat örökösen a jövő miatti aggódás.

A létbizonytalanság, jövőtől való félelem elleni legjobb recept a keresztény hit. Jézus a következőt mondja erről:

6,31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

6,32 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

6,33 Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

6,34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Én is sokat aggodalmaskodtam régebben, ha rám jött a borúlátás fel is adtam dolgokat, a jövőtől való félelem miatt, meg hogy mi van, ha nincs is értelme végigcsinálni (pl. egy képzés elvégzése, munkahelyen való megmaradás). Mikor rájöttem, hogy nem a vak véletlen irányítja egy keresztény sorsát, 180 fokot fordult a hozzáállásom. A 6,34 es sor is fontos, tehát nem kell aggodalmaskodni a jövő elképzelt nehézségei miatt, elég minden napnak a maga baja, a jelen feladatokat kell megoldani.