Miért vágyok ennyire a magányra?

Mindig is magamnak való voltam, de most úgy érzem, h senkire sincs szükségem, csak a családomra, meg a barátnőmre, és itthon lenni egész nap (vagy valakinél a felsoroltak közül).. Nem szeretek új embereket megismerni, félek,szorongok, nem akarok sehova se menni a biztonságot nyújtó ismerőseimen nélkül.. Gyűlölöm tiszta szívemből a közösségeket.. Szerintetek mi lehet a bajom? Asszociális lennék?