A genetika az erősebb vagy a nevelés? Mármint a félénkségemre gondolok.

Az elterjedt, valamennyire igaznak tűnő álláspont szerint kb 85%-ban (ha jól emlékszem legalábbis) a genetika határozza meg a tulajdonságaidat, a többit meg az élet, amit élsz. Viszont legtöbbször egy igen előnytelen genetikai háttérből is "ki lehet gazdálkodni" átlagosan kb 85%-os színvonalat adott tulajdonság által meghatározott tevékenységban. Tehát akinek nehéz dolga van és mindent megtesz, az teljesíti azt a 3-as osztályzatot, amit a szerencsésebb minden nehézség nélkül.

Szerintem mindig teljesíthető a 100%, hacsak nincs hatalmas hiányosság. Más kérdés, hogy mennyire éri meg a vesződséget, főleg ha van egy-két kiemelkedő készség is.

A nevelés és a tulajdonságaid pedig nagyjából annyira függenek össze, amennyire összefüggőnek gondolod őket. Ténylegesen tehát legtöbben csak annyit rontanak el, hogy mélyen hisznek nemlétező összefüggésekben, és még le is vezetik észérvekkel. Pont ahogy az ellenkezője mellett is szépen érvelnének, ha az lenne igaz rájuk. Nincs is más hátra :)

Szerintem nagyon sokban befolyásolnak külső tényezők...

már csak ha abból indulok is ki, hogy alapvetően kedves, odaadó, őszinte, jó szándékú lény lennék, de annyiszor visszaéltek dolgokkal, kihasználtak és átvertek, hogy mára bosszúálló, - sokszor bűntudat nélküli szemét - ember lettem. Persze legbelül várok egy emberre aki visszaadja a reményt és lesz értelme megnyílnom, mert azért csak nem jó ez így, de sajnos nem sok reményt látok rá.

Egyáltalán nem erőltetem magamra, ezt a jellemet - de igyekeztem is ezt érzékeltetni. A lényeg az ellentmondásosság ami bennem lett... Egyrészt igenis azt gondolom, hogy nagy a felelőssége a családomnak ebben, - kitől mástól tanulna egy gyerek a világról? s mikor lenne ennél befolyásolhatóbb, befogadóbb és formálhatóbb mint gyermekkorban? - másrészt, az is tény, hogy ha akarnék egy kicsit lehetnék jobb is. De pont ez a jó benne,hogy tudom, hogy ha egy ideális közegbe csöppennék, tudnék változtatni lazán.

Elsőre 99%-ban mindenkinek megadom az esélyt és normális vagyok vele. De ezen a ponton túl csak kevés ember tudja elnyerni a bizalmam...

És köszi hogy azzal zártál, amivel.