Szociális fóbia. Mihez kezdjek így az életemmel?

23éves lány vagyok.Teljesen megkeseriti az életemet.a

Ha valamit más előtt kell csinálnom,rosszul leszek.

Főiskolán ha szóbeli vizsgám volt,alig tudtam elmenni,mert előtte végig hánytam ,ment a hasam,nem tudtam éjszaka aludni

Mire eljutottam a vizsgára mindig nagyon rosszul néztem ki, falfehér voltam,a tanárok megijedtek, mikor megláttak, féltek,hogy összeesek.(rögtön leültettek, vizet hoztak, nagyon kellemetlen volt)Nem az volt a baj,hogy nem tudtam az anyagot,mert 5ös tanuló voltam. Egyszerűen ha érzem,hogy figyelnek az emberek, rosszul leszek,bepánikolok.Folyamatosan félek,hogy megaláznak, beégek és,biztos azt gondolják rólam,milyen szerencsétlen és béna vagyok.Ezt tudom honnan ered,úgyis a szüleim egész életemben ezt mondogatták nekem.Hogy milyen ügyetlen,béna vagyok és úgyse viszem semmire.Annak is érzem magam,az önbizalmam 0.

A legnagyobb gondom most az álláskereséssel van. Már,több mint egy éve végeztem a főiskolával,de nem tudok állást találni.Voltam pár interjún,hát katasztrófa volt az egész.Előtte pár nappal mindig jött a szokásos gyomorideg, állandó hányás,remegés,mire eljutok odáig pocsékul nézek ki,igyekszem odatenni magam ahogy tudom,de kb. semmit se fogok fel abból amit mondanak nekem,valamit mindig elrontok.

Most a barátommal élek, ő tart el,ami kellemetlen nagyon,ő türelmes,látja,hogy miket élek át,milyen állapotba kerülök.Ráadásul úgy érzem folyton romlik az állapotom. Már a boltba se tudok elmenni egyedül,hivatalos dolgokat is alig tudok elintézni,társaságba menni.Ott is úgy érzem figyelnek,és biztos kinevetnek. Alig mozdulok ki itthonról.De ez nem élet így és szeretnék kilábalni belőle,normális életet élni. Viszont nem szeretném,hogy gyógyszerrel tömjenek.Vagy nincs más megoldás? Vannak itt olyanok akik ezzel küzdöttek vagy küzdenek? Szívesen fogadok bármilyen ötletet,vagy leveleznék.Bocsi,hogy hosszú lett.