Gyerekfóbia és megoldás?

Mondjuk jó lenne tudni, hogy mióta van ez nálad, volt-e valami konkrét dolog, ami kiváltotta, vagy egyszerűen mindig így volt, ameddig vissza tudsz emlékezni. Gondolom nem volt/nincs kisebb testvéred.

Szerintem tudatosan úgy lehetne harcolni ellene, hogy elkezded "átállítani" az agyadat a negatívumokról a pozitívumokra. Ez azt jelenti, hogy nem adsz helyet negatív gondolatoknak sem magaddal, sem gyerekekkel kapcsolatban, hanem pozitív dolgokról kezdesz el gondolkodni a gyerekek témakörében. Pl. gondolhatsz a leendő gyermeketekre, elképzeled, hogy milyen lesz. A gyermekednek nyilván szüksége lesz rád, kicsi, gyámoltalan, akinek az édesanyja jelenti a mindenét. Nem te vagy, aki félsz, hanem ő fél, ha nem érzi az édesanyja szerető karját maga körül.

Igazából ez csak egy példa, a személyiségedtől függ, hogy konkrétan miről kezdesz el gondolkodni, de a lényeg az, hogy próbáld meg a jót megtalálni a gyermekben (vagy gyerekekben), és arról gondolkodni, mindenféle negatívumot pedig ki kell zárni. Magaddal kapcsolatban se gondolj semmi rosszra, az egy természetes dolog, ha úgy érzed, hogy nem tudsz bánni gyerekekkel, sokan vannak így, de ebbe könnyen bele lehet jönni. Ha sikerül a jóra koncentrálni, és úgy érzed, hogy kezded felfedezni, elfogadni a gyerekek jó tulajdonságait, akkor fokozatosan közelíthetsz feléjük. Először pl. kisbabás/kisgyerekes képeket/videókat nézve, aztán pedig élőben is lehet próbálkozni. De nem kell elsietni, nem kell erőltetni, csak majd, amikor késznek érzed magad rá.