Miért van az, hogy folyamatosan magam ellen teszek? Hogyan érjem el, hogy több hitem legyen magamban és hogy átérezzem, hogy ami érdekel, az fontos?

Röviden: húszas éveim elején járok és egy olyan egyetemet kezdtem el, ami egyáltalán nem áll közel hozzám. Jogos persze a kérdés, hogy akkor miért ezt választottam. Nos, a következők miatt: 1. elég zaklatott állapotban voltam, amikor a határidő jött, legszívesebben egy évet kihagytam volna, de a szüleim azt akarták, hogy ne töltsek egy évet semmittevéssel; 2. bebeszéltem magamnak, hogy ami érdekel, azzal nem fogok pénzt keresni, és inkább "realistább" leszek. Ez, sajnos, nem igazán látszik működni, mert az a helyzet, hogy egyrészt valószínűleg nem határozza meg a teljes jövőmet, hogy most mit tanulok, másrészt pedig most értettem meg, hogy állatira fontos kéne, hogy legyen, hogy érdekeljen is, amit csinálok. Most ugyanis nagyon kínkeservesen csinálgatom. És mindezt azért, mert nem bíztam benne eléggé, hogy az érdeklődésemnek van létjogosultsága, hogy nem adtam a saját vágyaimnak elég teret. Ez különben már évek óta tart és most kezdtem csak el ezt felfogni. Viszont továbbra is elég gyökértelennek érzem magam, mert már annyira hozzászoktam, hogy nem adok teret annak, ami érdekel, és annyira hozzászoktam a megalkuváshoz... de így nem leszek boldog, ugye? Valahogy úgy érzem ugyanis, hogy most a boldogságomhoz több kellene (konkrétan egy párkapcsolat) de egy része a problémának az is, hogy nem bízom magamban eléggé, nem merek magamnak nagyobb feladatokat adni...