Tényleg szociális fóbiás vagyok? Ha igen, mit ajánlotok, hogyan kezeljem?

Olvasgattam a szociális fóbiáról és a tünetei igazak rám. Nagyon megrémültem. Szóval nincsenek nagyon barátaim. Az osztálytársaimmal megvagyok, de valahogy mégse. Nem megyek velük sehova. Valamiért nem érdeklem őket, ők sem engem. Tapasztaltam, hogy csak arra vagyok jó nekik, hogy adjak a kajából, meg lesúgjam nekik a dogákat. Az egyetlen jó barátaim az unokatesóim. Két lány, ikrek. Ők kedvesek. Nagyon csendes vagyok, de tényleg. Annnyira képtelen vagyok megnyílni mások előtt, hogy szerintem még a saját szüleim sem ismernek teljesen. Nagyon feszültté tesz, ha idegenek vannak a közelemben. Már annyira hozzászoktam a magányhoz, hogy el tudom viselni. Szeretek rajzolni, süthetőgyurmázni. Fellépések előtt, izzadok, elvörösödök, hányingerem van. Fáj a hasam is. A színpadon töltött időt végigidegeskedem. Nem tudom lenyugtatni magam. Ugyanez az ellenőrzők és dogák kiosztásakor. Félek, hogy rossz lett, és megszégyenülök. Szintén, ha felelnem kell, reszketek, izzadok. Gyomoridegem is van, azt elég jól leküldöttem.

Elnézést,egy picit hosszú lett. Mai napom el lett rontva ennek a betegségnek a megismerésétől. :((