Ez már depresszió? Jobb lenne nem lenni? 25/L

Depresszió, vagy sem, hagyjuk meg ezeket a "szakszavakat" a belőle pénzt csiholó "doktoroknak". Antidepresszáns...ezt kapod, mert lényegében lóxart sem tud veled kezdeni az orvos, ráadásul se ideje, se kedve hozzá. A válasz egyszerű, mindenki jól tudja, hogy mi a problémád, de azt egy külsősnek lehetetlen megoldani. Így hát kapsz pár "tabit", szedd be, aztán fordulj fel. Ahhoz hogy valaki valóban segíteni tudjon, először is ismernie kell a teljes történetet, aztán a te szemszögedből újra előről végigvenni mindent és a végén lezárni "együtt", új élményekkel elfeledtetni a múltat. Ha ez társul egy teljes életmódváltással is, ami környezetváltást is jelent egyben, illetve jelen vannak a rokonok, barátok, akkor magától rendbe jön minden. Közülük csupán arra van szükséged, aki valóban melletted lesz, elejétől a végéig. A többiek nem számítanak, mert a szeretet cselekvést jelent és nem üres szavakat. Mivel régen valóban közösségben éltünk, könnyebb lehetett megoldani az ilyen és ehhez hasonló problémákat, mint ma. Vannak modernebb "pszichológusok", akik már felfedezték (...talán inkább elkezdtek emlékezni...), hogy nem csoportterápia keretein belül, hanem családon belül lehet a legjobban kezelni a mentális "betegségeket", ami lényegében csak egy labilis állapot, ami változtatásra szorul. Valahol elszenvedtél egy törést lelkileg, ami lehet nem egyalkalmas dolog volt, hanem szépen fokozatosan történt. A szélsőséges érzelmi kavalkádban úgy érzed teljesen elveszel, mert hol dühöngsz, hol boldog vagy. Na erre mondja egy doki biztosan, hogy Depresszió! Ezzel fel is találta a spanyol viaszt... Ez a szélsőséges érzelmi állapot pontosan mutatja, hogy még bőven megvan benned a továbblépéshez szükséges erő, hiszen vannak nyugis, boldog pillanatok is, erre kell majd építened. A negativ érzelmek pedig pontosan mutatják, hogy a jelenlegi környezeted, életviteled kb annyit ér, amit le is húzhatnál a budin. A választ a kérdésedre, hogy lesz e valaha is jobb, már régen tudod, hiába ezt írtad le, ez soha nem volt kérdés számodra. Tudod jól, hogy igen. Amire te vágysz, az egy másik környezet, más életvitel, (talán más barátok) aminek értéke is van számodra. Hogy ez pontosan hogyan néz ki, mármint amire vágysz, azt csak te tudod megmondani. Az egyik fő probléma, hogy nincs kinek. Te is tudod jól, hogy az első lépés, amire szükséged van, egy olyan ember barátsága, aki leüll melléd és végighallgatja a történeted. Mikor ez megtörtént, utána odanyújtja a kezét, hogy "felsegítsen". Rádvigyorog és annyit mond csupán, gyere és menjünk "együtt"...

Ha tudnád, hogy hány és hány ember van a világon aki ugyanúgy "szorong" emiatt, mert elérhetetlennek tartja ezeket az értékeket... Azt is fontos leírnom, hogy lesz aki azt írja, hogy férfiként ez egy picit csöpögősre sikeredett, de nekik csak egyet mondhatok. Ez, amit és ahogyan írtam, általában érzelmek formájában nyilvánul meg. Ezekről így egy egészséges férfi, normális heyzetekben soha nem beszél, így logikusan én sem szoktam. Van amit mondani kell és van amit megtenni. A jelenlegi helyzet azonban kuriózum, ahol valakinek szüksége van az érzelmekre és ha az csupán szavakkal fejezhető ki, akkor nekem ezt kell tennem, már ha segíteni szeretnék és én valóban szeretnék. Tehát "megkaptad" a választ, van még kérdés ezek után? :)

Én a nyugtatóra úgy reagálok, hogy nem tudok aludni tőle, és ezek a valeriána alapú bogyók egyre több dózist igényelnek, leszokni róluk nehéz, nem szabad.

És van, hogy pont az ellenkezőjét váltják ki vele.

Nekem endokrinológiai problémáim vannak, emiatt nem tudok aludni, tudom mit kellene rá szednem, béta-blokkolót, az nagyonis hatott, de az meg erősen libidócsökkenést okozott.

Tehát maradok gyógyszer nélkül, mozogni kellene, de azt meg nekem nem lehet. :(

Átkozom a napot, amikor elkezdtem gyógyszer szedni, bármire is, mert azóta minden bajom van.

Hogy száradna le a keze az összes gyógyszerfelíró orvosnak...:((((

Napközben azonkívül hogy előre rettegsz az éjszakai nem alvástól még mit szoktál csinálni? Sírsz ez oké,de ez nem tölti ki a napodat. Jól gondolom hogy nem kell reggel korán és az említett okok miatt kialvatlanul felkelned?

Viszont akkor mit szorongsz azon hogy nem vagy álmos 21 órakor? Majd álmos leszel és akkor elalszol és napközben ha rád tör egy kis alhatnék hát rajta aludj egy kicsit. Az létünk értelmét nem az alvásperiódusok határozzák meg azt biztosra veheted.