A pánikbetegség egyedül legyőzhető? Hogyan?

Nagyon el vagyok keseredve, nem birom tovább a rosszulléteket. Pár évvel ezelőtt (kb. 3 éve) pánikbetegséggel küzdöttem, erős rohamaim voltak, és amikor meg nem volt épp roham, akkor is nagyon rosszul éreztem magam, rettegtem mikor lesz a következő, aki átélt hasonlót tudja miről beszélek. Akkoriban jártam pszihiáterhez, kaptam gyógyszereket, de nem akartam nyugtatókon és hangulatjavítókon élni huszonévesen, letettem a tablettákat és szerencsére át tudtam lépni a betegségen, családi és baráti segítséggel, mindig kellett legyen velem valaki, aki tudja, hogy mi a bajom, akkor éreztem magam biztonságban ha kisérgettek mindenhova. Utána ez valahogy megszűnt ez az egész, jól voltam másfél évig kb. Utána történt egy csomó szörnyűség velem, anyukám elvesztése, vetélés, szörnyű párkapcsolat, bántalmazás, munkanélküliség és még sorolhatnám. Mindez egy év leforgása alatt történt meg velem. Mára ott tartok, hogy egyedül élek, véget vetettem a rossz kapcsolatomnak, van munkám 4 hónapja amit szeretek is csinálni, kedves emberekkel vagyok körülvéve, kihívás van a munkámban, érdekel, szeretem. Itthon egyedül vagyok, nyugalom van, próbálom megteremteni magamnak a kiegyensulyozottságot. Mégis az a helyzet, hogy kb 1,5 hónapja megint előjött a pánik... Szinte állandó rosszullétek, szédülés, ájulásérzés, émelygés, félelem mindentől, folyton attól rettegek összeesem az úton miközben megyek valahova, ezer meg ezer fizikai tünetem van (gyengeség, remegés, zsibbadás a végtagokban, arcon stb). Félek, hogy így nem fogom tudni végezni a munkámat, a kollégák nem értik miért vagyok zárkózott, miért félek mindentől, amikor csak tudok egyedül vagyok, félrehúzódok. De nem akarom ezt tenni, szeretnék élni, eljárni mindenfelé, beszélgetni ismerkedni emberekkel, de nem megy mert folyamatosan rosszul érzem magam, pedig igazából nem szorongok, vagy idegeskedek semmi miatt. Nem birom már egy percig sem ezt az érzést. Könyörgöm aki tud valamit, bármit segíteni nekem, annak érdekében, hogy ez javulhasson az írjon. Nem szeretnék gyógyszereken élni és elveszíteni a munkámat. Pszihológushoz egyébként járok. Jógát most kezdtem el egy hete, hallottam, hogy az is segíthet, olvasok a témában elég sokat. De az eredmény mindig ugyan az, reggel amikor felkelek szinte sírva indulok el annyira félek hogy az úton el fogok ájulni vagy hasonlók... :( Mit tegyek?