Miért lehet, hogy dacára a remek képességeimnek és tanulmányi eredményeimnek, következetesen mélyen alulvállalom magamat?

Az osztály egyik legjobb tanulója voltam, kevés tanulással ötösöket hoztam, mindig jelesre végeztem, sokat versenyeztem, a tanárok mindig kedveltek. De középsuli óta úgy érzem, mélyen a képességeim alatt teljesítek. Egyszerűen nem hiszek magamban. Nem vállalok olyan dolgokat, amiket simán tudnék teljesíteni. Pl. a matektanárom többször is mondta, hogy menjek matekfaktra, és utólag ezt nagyon-nagyon bánom, de akkor úgy éreztem, nem vagyok hozzá elég jó. Pedig biztosan ment volna. Volt más olyan tárgy is, amiben tehetséges voltam és mehettem volna faktra, de nem akartam annyit tanulni. Egyszerűen valahogy csökkent az életkedvem. Egyetemválasztáskor se vállaltam be a nehezebb szakot, hanem egy olyanra mentem, amit röhögve meg lehet csinálni. És most nagyon rosszul érzem magam, mert úgy érzem, teljesen haszontalan az életem. Egyelőre nem haladok afelé, hogy bárminek a szakértője legyek, miközben nálam gyengébb képességű társaim értékesebb diplomát és szaktudást szereznek, mint én. Mélyen alábecsülöm magamat. Szerintem azért, mert nem bírom elfogadni, hogy nem megy a csajozás, és emiatt minden téren kevesebbnek érzem magam másoknál. Hogy jöjjek ki ebből? Úgy érzem, ha ezt az akadályt félre tudnám gördíteni és végre energiát tudnék fektetni valamibe, megállíthatatlan lennék.