Mit tegyek kiégés (burnout), depresszió ellen? Hogyan küzdjem le?
Elég furcsán hangozhat, de a helyzet a következő:
némettanárként dolgozom, még csak harmadik éve. De most jöttem rá, hogy ez nem az én utam. Szeretem a nyelvet, szeretek tanítani is, de úgy érzem, a mai iskolák már nem a tanításról szólnak...
Hányingerem van, amikor órákra kell előkészülnöm, sok kudarcélményem volt már eddig is a tanításban, főleg a viselkedés, fegyelem miatt.
Egy ideje elkezdtem hanyagolni a munkámat: nem készülök órákra, csak beesek "tanítani", így pedig még rosszabb. Ez a sikertelenség rányomja a bélyegét a napjaimra, így az utóbbi időben szinte már másban sem lelem örömömet, depis, halogató lettem, mintha nem is én lennék. Nem ismerek magamra.
Hogyan másszak ki ebből a kiégett, depis helyzetből?
Hogyan induljak el egy másik úton, honnan tudhatom, hogy mi az én utam? :(
28/L
válasza:Ezért nem mennék tanárnak, a mai kölykök undorítóak. (avagy hová vezet a mindenkinek mindent szabad irányzat..) Én 17 vagyok, de gyomorgörcsöt kapok ha arra gondolok hogy holnap iskola, és megint mehetek vissza a sok részeges rib@nc és hasonszőrű hímneműek közé...
Egy jó nevű gimnáziumba járok, de innen is ment már el nem egy tehetséges, ám félénkebb tanár mert nem bírt a "gyerekekkel". Valószínűleg az a baj hogy nem ordítasz mint a sakál, és nem íratsz minden órán röpdolgozatot (ez még itt használ)
Most mondhatnám,hogy keményíts be, de ez temperamentum függő, gondolom ha hevesebb vérmérsékletű lennél,már megtetted volna.
Ha én valamikor mégis tanításra adnám a fejem, inkább elmennék anyanyelvi tanárnak Kínába vagy Japánba, ott legalább fegyelem van...
Falun élsz, vagy városon? Adhatnál különórákat, főleg ha az utóbbiban laksz, akkor annyit kérhetsz egy óráért amennyit nem szégyellsz :D
Depresszió... nekem is valami hasonlóm van, de négy pszichológus után rájöttem, hogy csak egy kedves, velem azonos intelligenciaszinten lévő párra volna szükségem. Ha érezném,hogy valakinek fontos vagyok, az dobna az önbizalmamon is. De mivel most egy porszemnyi sincs, rámszállnak (ahogy rád is)... Engem a kutyákra emlékeztetnek, de komolyan: ha megérzik a félelem szagát, rögtön harapnak :S
Ha nincs párod, próbálj meg ismerkedni, szerintem sokat segítene ;)
Remélem mihamarabb megoldódik a problémád. És bocs a kisregényért :D
Szia!
Érdekes, amit írsz, ugyanis szoktam az értelmesebb tanulókkal beszélgetni, akik maguk is akarnak tanulni és ők is ugyanezen a véleményen voltak - hogy a diákoknak túl sokat engednek meg, és van, aki ezzel vissza is él. Ugyanakkor, aki akar tanulni, az megpróbálja kizárni a mások hülyeségét, már amennyire ezt lehet rendszeresen.
Vidéken lakom.
Adok magánórákat is, azokat az órákat szeretem is, és azok adnak erőt ahhoz, hogy a suliban lévő légkört elviseljem valamennyire, ahol már rég nem a tanítás van a központban... :)
válasza:Nem tudnál kivenni egy kis szabadságot? Ha egy időre kilépnél ebből a helyzetből, az talán segítene egyrészt legyőzni a depit, másrészt egy kis távolságból másképp látnád (objektívebben) a dolgot és könnyebben döntenél, merre és hogyan tovább.
Lehet, hogy csak átmeneti ez az állapot, de mindenképpen intő jel arra nézve, hogy valamin változtatnod kell.
válasza:
válasza:bocsi gyorsan javítom magam mielőtt megkapom azt h világszégyene vagyok
MENJ EL !!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!