Szerintetek van alapja a gondolatnak? Valóban én lennék az egyik a társadalom 1%-ából, aki bipoláris zavarral küzd?

Hosszú leírást tervezek, fogalmam sincs, hogy mennyire lesz érthetõ. Alapvetõleg olyan 15 éves korom óta depresszióval küzdöttem. Nem folyamatosan, gyakorlatilag felemásak voltak az éveim. Különösebb kiváltó ok nélkül elfognak a negatív gondolatok, amik egyre erõsödnek, míg erõs depresszióban, gyakran öngyilkos gondolatokban tetõznek. Így vészelem át a depressziós hullámaimat. 16 évesen öngyilkossági kísérletem is volt, aminek a nyomát máig viselem, és ez tart vissza az újbóli próbától. Jelenleg 20 éves vagyok, az újbóli fogalmam sincs hanyadik depressziós hullámom legalján, amit már a környezetem is észrevett. Ezuttal is ok nélkül kezdõdött az egész, és most minden ok nélkül annyira felerõsödött, hogy ismér öngyilkos gondolataim támadtak. Másfél éve elköltöztem Magyarországról, gondolván a múltamat hátrahagyva a depressziót kivältó okot is ott hagyom. Itt is kialakult újból, tehát valahol bennem van a probléma. A mai este az egyik kollégám megkérdezte, hogy mi az, ami miatt depressziós vagyok, és nem tudtam megválaszolni. Nincs rá indok, mégis rossz a közérzetem, ismét egyre romlanak a baráti kapcsolataim, semmihez sincs igazán kedvem, fáradékony vagyok, pedig nagyon sokat alszok, fokozódtak a szenvedélybetegségeim, figyelmetlen vagyok, és zárkózott (mint minden másik depressziós hullám alatt). Ez a kedves kollégám pedig felvetette az ötletet, hogy esetleg bipoláris zavarom lehet. Errõl a betegségrõl mai napig nem hallottam, igaz egy idõben pszichológus próbált kezelni, reménytelenül, aminek egy tettetett javulással vetettem véget. Felütöttem hát az internetet, és gyakorlatilag mire végigolvastam a második ezt a betegséget leíró cikket, elöntötte a könny a szemem. Ugyebár a bipoláris zavar a kedélyállapot kritikus hullámvölgyét okozó betegség, aminek az elsõ tünetei 15 éves kor közt jelennek meg, és hosszú évekig, olykor 8-10 évig csak a depressziós és a tiszta állapot jelentkezik, ami miatt depresszióként diagnosztizálják (ebbe estem bele, de hasztalan volt. A depressziós szakaszt jelemzõ rész szóról szóra engem jellemzett, de nem csak beképzelés, vagy beleélés miatt. Gyakorlatilag a jelenlegi összes problémám a listán szerepelt, a fokozódó szenvedélybetegségtõl a memóriazavarig minden, ami engem írt le. Ez megmagyarázná, hogy miért is jönnek a semmibõl ezeka depressziós szakaszok, hogy miért csak hullámokban követik egymást, és minden más dolgot, ami velem történik. A bipoláris zavarban szenvedõk hozzátartozói közt 8-18%-ban nagyobb arányban fordul elõ ez a betegség. Megrémültem, és egybõl jeleztem ezt a felismerést nõvéremnek, aki válaszként megosztotta velem, hogy erre a problémára szed õ xanax-ot. Tehát neki is bipoláris zavara van, azaz nekem már alapból nem 1% az eaélyem erre, hanem 8-18%. Az pedig, hogy erõteljesen jelentkeznek a tünetek, csak beigazolja, hogy az a 8% is elég lehet. Ha ez így van, akkor hamarosan a boldog idõszakaim még boldogab, már-már hiperaktívak lesznek, esetleg veszélyessé is válhatok, a depressziós idõazakaim pedig mélyülni fognak, öngyilkosságban végzõdhet az egyik. Pszichiáter nem látott egyenlõre, de tervezem a látogatást. Iszonyúan félek. Szerintetek van alapja ennek? Nem csak beképzelem? Bármilyen kommentet szívesen fogadok, csak egyszerûen jólesett névtelenül egy picit kiadni ezt a gondolatot, és esetleg vagy egyetértést vagy cáfolást kapni a gondolatomra. Köszönöm, hogy végigolvastad!

20 éves fiú (Hollandia)