Akiknek már volt öngyilkossági kísérletük! Ti sokáig terveztétek előre vagy csak hirtelen döntöttétek el hogy megteszitek?

Sokszor volt màr kísérletem, toxikológiàs meg zártosztàlyos kirándulás lett csak a vège. Esetemben minden alkalommal "hitelen felindulásból történt. Azaz előzménye a hosszú depressziós állapot ami egyre csak rosszabbodott folyamatosan meg akartam halni, szó szerint az őrületbe kergetett, és abban a pillanatban mikor tetőfokára hágott a kétségbeesés, az elviselhetetlen feszültség, halálvágy, elborult az agyam és a gondolatot tett követte. Kivétel nélkül mindig olyankor történt amikor végleg elborult az agyam. Azért írom hogy "történt" és nem "tettem" mert olyan volt mimdog mintha nem lettem volna egyáltalán magamnál. Mintha miközben a testem az agyamat ellepő ködnek engedelmeskedett addig én magam valahol máshol lettem volna.

Miért a kérdés?

Ja közben megtaláltam a választ a kérdésemre. Nem gondolod hogy amit te csinálsz-kérdés kiírása- ugyanaz mintha összevagdosnád magad aztán mutogatnád? Ugyanúgy figyelemfelhívás ez is. És a többi válaszolónak is üzenném, hogy nagyon veszélyes duma ez a "aki akarja az meg is csinalja nem csak dumál róla, ez csak figyelemfelhívás" blabla. Nagyon soka n azért halnak meg mert nem veszik komolyan a jeleket. Ha márvalaki "figyelemfelhívasig" megy az azt jelenti hogy bajban van, segítségre szorul. Aztán ha ezt mellőzzük mondván hogy úgyis csak figyelemre vágyik (amúgy nem értem h az miert baj) akkor a végén túl jól fog sikerülni a figyelemfelkeltés.

Kérdező:lenne kedved velem beszélgetni privátban? (Mielőtt szíven szúrod magad,már úgysincs veszítenivalód)

5-ször terveztem és 3 alkalommal próbáltam.

Azért hagytam abba, mert úgy gondoltam, hogy vagy holtan találjanak rám vagy sehogy.

Engem is jó ideje foglalkoztat, hogy megtaláljam a megfelelő módot, amivel senkinek sem okozom traumát, vagy a lehető legkevesebb traumával jár annak, aki megtalál. A metró elé ugrást azért vetettem el, mert életre szóló trauma az ártatlan metróvezetőnek. A háztetőről leugrást a járókelők miatt vetettem el, mert nem akarok esetleg egy kisgyereknek traumát okozni, ha lát szétloccsanni. Az önakasztással is az a bajom, hogy trauma annak, aki megtalál...Most az a terv, hogy fogom az összes gyógyszeremet (olanzapin, rivotril), és elbújdosom valahova...így maximum a fűben fekve találnak majd meg, az talán nem akkora trauma.

Egy kísérletem volt, hirtelen felindulásból, ami - nyilván- nem sikerült, zártosztály lett a vége. Mostmár biztosra fogok menni, azért gondolom át ennyire alaposan.