Rosszul vagyok a tanárom óráján és már szinte el sem merek járni a szemináriumaira! Hogyan küzdjem le a félelmeimet?

Amióta visszaérkeztem Lengyelországból,(március 10.) megváltozott a helyzet. Eddig gond nélkül kijártam az utcára, bulizni mentem és a legfontosabb: nem szorongtam. Múltkor a zebrán sétáltam át és úgy éreztem, hogy nem is én sétálok, hanem filmet nézek. Különös volt és meg is szédültem annyira, hogy meg kellett fognom a mellettem gyalogló barátnőm kezét. Gyorsan csak annyit mondtam, hogy elfelejtettem járni. Jó hogy elfelejtettem, ha csak nézem a jelenetet, aminek a főszereplője én lennék.

A másik esemény pedig az lenne, hogy fel kellett olvasnom egy verset irodalom órán. Először láttam a verset és nekikezdtem. Eljutottam az első két sorig, és nagyon gyorsan kezdett verni a szívem. Megkapaszkodtam a padba és elhallgattam pár másodpercre, mivel nem bírtam volna megszólalni. Majd remegő hangon befejeztem. Szörnyű érzés. A tanár eleve 2 sorral állt előttem, közöttünk nem volt senki.

Viszont nála már máskor is volt ilyen, még tavaly egyszer. Megkérdezte, hogy hol található Ulan-Ude, egyedül én tudtam,hogy az Burjátia fővárosa. Ezt pedig kérte, hogy oroszul is mondjam el. „Ulan-Ude nahogyitszja v Burjátii” A felénél megálltam,a gyors szívdobogásom és elerőtlenedésem miatt.. Ennek ekkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Szóval ez volt az első eset, a második a vers felolvasása.

A harmadik pedig most kedden volt,amikor is a házimat kellett volna felolvasnom. Ugyanannál a tanáromnál. Kb. 10 mondat, de belesültem most is. Az óráról eljöttem és inkább házi orvoshoz mentem. Se az ekg se a vérvizsgálat nem mutatott semmit. Azóta nem voltam az óráin. Pedig tisztelem, mert nagyon okos és művelt. A stílusa hasonló Dr.Houséhoz ,a humora zseniális és elég jól is néz ki. Pedig 40-es férfira ilyet még nem mondtam.

Amikor pedig, (félig még) ismeretlen társaságba voltam, volt rá példa másfél hete, és prezentálni kellett volna, amin közösen dolgoztunk,és azt éreztem,hogy ha meg kell szólalnom rosszul leszek. Felállva elmondani (ha nem is világvége érzést ad) de nem jó!

Buliban is voltam azóta, megszokott helyen voltunk ,de a hangos zene most kifejezetten zavart és erőt kellett ahhoz vennem magamon,hogy én is a tánctérre menjek. De megtettem ,viszont végig frusztrálva éreztem magam.

Köszönöm,hogy ha elolvastad. Számítok a véleményedre! :)