Olyanok válaszát várom akik kigyógyultak már a pánikbetegségből. Mi segített a gyógyulásban? Meddíg tartott? Hogyan küzdötte le? STB.

Nekem a HOVA nevű gyógyszert kellett szednem, 9 hónapomba telt mire észhez tértem, és persze meg kellett találnom az okot, ami miatt ez kialakult a depresszióval együtt. Az ok egy személy volt, és nekem az kellett, hogy szavakkal félholtra verjen. Utána 1 hónap múlva aránylag visszatértem a normális életbe, de igazán boldog most vagyok. ez volt 2008 októberétől...

Le kell zárni a múltat.. vagy nem tudom mit tanácsoljak. szerintem ez egyén függő.

Hát ha rámjött, odabújtam a barátomhoz, aztán elmúlt :)

pl volt, hogy megilyedtem, mert gyorsan vert a szívem, aztán azt hittem meg fogok halni, ez volt a komolyabb és olyan rossz volt, de a barátomhoz odabújtam olyankor, ő megnyugtatott, nincs semmi baj... aztán egy idő után rájöttem, hogy ez csak az én hülye agyszüleményem, még ha tényleg szívbeteg vagyok, akkor is, ha még pluszban ráparázok, attól nem lesz jobb.

Szóval ezzel odáig jutottam, hogy ha rámjön, akkor elmulasztom gyorsan, azt mondom magamnak, hogy nyugi, nincs semmi baj, minden okés, valami szépre gondolok, mosolygok, és elmúlik.

Aztán volt egy olyan gyengébb pánikom is, pl én régen nagyon sokat korcsolyáztam, imádtam korizni, minden nap kint voltam a jégen, 7 éves korom óta.

Tudok, szóval nem vagyok béna, de mégis néha rámjött egy ilyen hülye érzés, hogy béna vagyok, nekem ez hülyén áll, nem tudok korizni, s akkor elkezdett remegni a lábam, meg olyan béna is lettem tényleg és hülyeségeket csináltam.

Aztán ugyanez az utcán, de ott még jobban, mert ottt mindenki lábon megy, csak én vagyok a különc, aki korizik :) Szóval mentem mindenfelé görkorival, és voltak napok mikor úgy éreztem én vagyok a király, tök jól megyek, de volt olyan is, amikor beparáztam, hogy mindenki engem néz és biztos hülyének néznek, biztos tök hülyén nézek ki, meg ilyenek, s akkor is elkezdett remegni a lábam, bizonytalan lettem, és volt hogy emiatt el is estem pl buszmegállóban, ahol tök sok ember látta :)

Aztán hát végülis konkrétan nem küzdöttem le,

de egyszerűen csak ennek ellenére koriztam sokat, mert szerettem korizni, és egyszer csak rámjött az, hogy áh, leszarom hogy néznek, akkor legfeljebb gyorsabban megyek, gyorsan eltűnök, aztán nem látnak, aztán kezdtem egyre magabiztosabb lenni.

Mostmár ha kimegyek az utcára korival, akkor azt gondolom, profi vagyok, nem tudok elesni, senki sem néz engem, marhára nem érdekel senkit az utcán, hogy én mit csinálok, amúgy meg tök jól tudok korizni.

Így nem jön rám semmilyen para és tényleg másképp is korizom :)

Szóval sztem az a legjobb erre, hogy leszarom a világot, ki mit gondol, én vagyok a király, akkor elmúlik :)