Egy betegségtől való félelem mikortól számít fóbiának, szorongásnak?

pl amikor már egy hasmenés miatt is azt hiszik rákjuk van...

de am már a félelem sem egészséges szerintem,mert érdekes, de én pl nem érzek félelmet betegségektől.

Szerintem akkor ha naponta többnyire ezen rágódsz,vissza-visszatérnek a gondolataid rá. Eljutsz egy olyan stádiumba mikor a napi cselekvésed,rutinfeladataid végzése közben is azon tépelődsz hogy bármikor bekövetkezhet és ezért minden nem szokványos testi tünetedben is "őt" keresed.

A fóbiának bármi lehet a tárgya állat,tárgy vagy fogalom.

Egy hajszálnyira van a pánikbetegségtől és az ismétlődő pánikrohamoktól. Az pedig már egyenlő egy rosszabb életminőséggel.

Szia, sajnos nekem volt/van ilyen és jelenleg is szenvedek tőle. Nálam ez stresszes, lelkileg megterhelő időszakok után jön elő.

Most, épp 2 hete vagyok túl egy igen nehéz vizsgaidőszakon, 4 sikeres szigorlattal, ami igen sok stresszel járt, és fáradtsággal, pláne, hogy alapból majrézós típus vagyok.

És kb. egy hónapja elkezdtem félni egy bizonyos betegségtől: az epilepsziától.-Ha leírom is elfehéredek.

Igazából nem lenne okom a félelemre, ezt tudom, mert nem szenvedek az érintett betegségtől, és egyik családtagom se, tudtommal, egyik felmenőmet se érintette. De mégis nagyon félek tőle, és a páromat is nagyon féltem tőle. Őt se érinti pedig.

Az igazság az, hogy van egy közeli ismerősöm akinek van ez a betegsége, és volt olyan, hogy hallottam, hogy rosszul volt.:S Látni, szerencsére nem, mert el se tudom képzelni, hogy kikészített volna.

Szerencsére, nem súlyos annyira neki se, de mégis, azt hiszem nagy hatással volt rám.

Az a durva, hogy félek, hogy már pánikbeteg leszek emiatt, mert már nyomaszt, ha egyedül vagyok egy házban. Szerintem agyamra ment a hajtás, és idegileg most ki vagyok merülve, de valahogy le kell pörgetnem magam erről a témáról, mert nem akarok megőrülni. HA nem sikerül nyár végéig, próbálom pszichológus segítségét igénybe venni.

Különben én mindenféle betegségtől félek gyengébb lelkiállapotaimban, de azt hiszem ez viszi a pálmát mostanában.

Volt olyan a napokban, mikor az a nagy meleg volt, hogy elfeketedett előttem a világ, és zsibbadt a fejem, meg szédelegtem, a szívem meg össze vissza vert. És akkor is úgy ,,bepánikoltam", hogy csak egyre rosszabb lett. De ledőltem, és helyrejöttem, csak a vérnyomásom esett le, annyi volt a baj.- Nem vagyok normális, hogy alaptalanul parázok.

Meg amikor pl. elalvás előtt előfordulnak nekem is és páromnak is apró izomrángások, már attól is szívbajt kapok. Pedig utána olvastam, hogy az normális, meg más családtagom is mesélte, hogy ez velük is előfordul.

Na mindegy, szóval szemléltettem veled, hogy milyen a nem normális mérték, mikor valaki fél egy adott betegségtől.:D

Még annyit, hogy magamat csak ettől az egy bajtól féltem, de páromat meg már betegesen féltem mindenféle betegségtől.

Azon is agyon stresszelem magam, ha köhög 2-t pl.:D

Mondok egy pl.-t: A minap a Balatoni nyaralónkba hazaérve az éjszakai horgászásból, kb. hajnali 3-kor, párom hasfájásra panaszkodott, amikor előrehajolt. Egyből már szinte a mentőt akartam hívni, mert vakbél gyulladásra gyanakodtam. És féltem, ha most nem hívok mentőt reggelre belehal. De Ő erősködött, hogy inkább feküdjünk le, és reggelre biztos elmúlik. Ő el is aludt kb. 5 percen belül, én meg kb. az éjszaka további részében remegtem, és figyeltem minden szusszanását. Volt kb. 6 óra mire el mertem aludni, és felébredtünk kb. délben, semmi baja nem volt.

Tudom, túlzásba viszem az aggódást, de jobb félni, mint megijedni, és semmi áron nem akarom elveszteni Őt!

Csak az a probléma, hogy ez a parázás nálam beteges mértékű, és még ha Ő, meg a környezetem el is fogad így, magamat is kicsinálom, és ezt nem akarom.

Ezért, próbálom ezen változtatni.