Van köztetek olyan, aki komoly mentális betegségből meg tudott gyógyulni?

A normális élet mindenkinél mást jelent. Mióta? talán ősidők óta depressziós vagyok de nincs halálfélelmem meg halálvágyam. Étvágyam van s írogatok ide is meg sokfelé,olvasgatok és nem azon lovagolok nap mint nap jaj most méltánytalanul bánt velem az élet....

Pánikbetegséggel kísért depressziót állapítottak meg ami törvényszerű mert egyik a másikból adódik.

Csinálom ami tőlem telik

Anorexiából igen - akkor már 37 kiló voltam a 170-hez.

Viszont most már 3. éve vagyok bulimiás - bár ebből nem is akarok kimászni.

*4-s ezzel a hozzáállással biztosan nincs. Az évek során én megkínlódtam a magamét és úgy utáltam magam azért hogy semmihez nincs bátorságom csak vagyok egyik napról a másikra.

Azt vallom ma már hogy ugyanannyi helyet kaptam születésemkor e bolygón mint mások és erről nem fogok lemondani. Csak én élhetek magam helyett mert senki más az én életemet nem élheti le.

"Azt vallom ma már hogy ugyanannyi helyet kaptam születésemkor e bolygón mint mások és erről nem fogok lemondani. Csak én élhetek magam helyett mert senki más az én életemet nem élheti le."

Igen. Amikor sokadszorra pánikoltam, akkor bennem is hasonló fogalmazódott meg 23 évesen: "Most ebből elég! Nem tudom, meddig élek, de szabadon választhatok: élvezem, amit elém tár az élet, vagy gyáva féregként állandóan rettegek valamitől? Mi értelme van ez utóbbinak?"

Ez fordulópont volt, innentől fogva rohamos volt a javulás.