Mi lehet velem?

Sajnos ismerős érzés amiről írsz... 15 és 25 éves koromig végigkísérték a hasonló érzések az életemet. Ez lehet alkati kérdés is, de élethelyzet is kiválthatja.

Sajnos néha-néha még még most is visszaköszön, pedig már negyven vagyok, és rendben van az életem.Az érzelmi oldalra nem tudok igazán tanácsot adni (lehet -e egyáltalán?), mert az mindenkinél egyedi eset, és magának kell megoldódnia, esetleg segítséggel (pszihológus?).Azt viszont el tudom mondani, saját tapasztalatból, hogy nem érdemes túlpörgetni magad, mert az idegrendszer kifárad, és utána mindig jön a depresszió (nálam).Ezért ha lehet kerüld az alkoholt, a kávét, az energiaitalt (drogot nem is kell írnom), mert a pörgés után mély hangulatgödörbe kerülhetsz, és annál nincs rosszabb. Továbbá keresd fel a háziorvosodat, és kérd meg hogy írjon fel szorongáscsökkentőt (frontint), valamint altatót (zoiep).

Az altató nagyon fontos, mert ha nem tudsz aludni, az agyad és az idegrendszered sem tudja kipihenni magát, és emiatt elhatalmasodhat rajtad ez a depresszió súlyosabb formája. Nekem ezek segítettek. Sem a frontint, sem az altatót nem szedem minden nap, csak amikor "szükségét érzem" hangulatilag, vagy nem tudok elaludni. Még annyit, hogy ezek az érzelmi viharok ilyen fiatal korban sokkal gyakoribbak és erősebbek, de az ilyen alkatú embereknél bármely életkorban visszatérhet, bármikor, valamilyen esemény kiválthatja újra, még ha el is múlik, vagy csökken idővel, életkorral. Hát- remélem tudtam valamit segíteni.

Ui: egy pozitív életélmény, pld: egy viszonzott szerelem sokat javíthat az érzelmi életeden. Az sem baj, ha nem a nagy igazi, vagy a nagy ő, az sem baj ha közel sem tökéletes.Biztos hogy segítene jobban érezni magad.

(Bár nekem volt már olyan is, hogy életem legsikeresebb pillanataiban voltam a legnagyobb mélyponton... a fene tudja.) Ha a közeg, ahol vagy , ott nincs erre alkalmas partner, akkor ott van az internetes társkereső.

ha másért nem, akkor "terápiás" célból...