Mit tegyek, ha ennyire nem tudom kezelni a dolgaim az életemben?

Általános iskolában 6.os koromig nagyon jó tanuló voltam, utána elkezdtek romlani a jegyeim, minden jobban érdekelt, mint a tanulás, voltak kicsit zűrös dolgaim. Bukni nem buktam, de 8. év végén már egy kettes is becsúszott. Aztán a gimit ugyanígy kezdtem, semmit nem tanultam, nem érdekelt, tényleg csak arra törekedtem, hogy ne bukjak meg. De az éjszakázás, bulizás az nagyon ment.. Utána ért egy elég nagy trauma, pánikbeteg, depressziós lettem, kórházak, pszichiátria, pszichológus...És akkor kezdtem észbe kapni, célokat tűztem ki, elkezdtem sportolni, nagyon ráfeküdtem a tanulásra, főleg a nyelvekre, ebben a tanévben még csak ötöseim vannak mindenből, viszont óriási stresszel jár ez Nekem tudom, hogy nem kéne így rágörcsölnöm, de nem tudok nem rágörcsölni, amit nem is értek, mikor tavaly ilyenkor örültem a kettesnek, most viszont ha tudom, hogy dolgozatok lesznek már félve megyek be a suliba, hiába készülök fel, úgy érzem nem tudok semmit, hiába írom meg jól, mikor kiosztják rettegek, hogy nem ötös lesz rajta. Hétfőn matekból és fizikából írok, egyik se az erősségem, ezt tegnap jelentették be, azóta folyamatosan tanulok, nem bírok enni, gyomoridegem van az egész miatt és mindenki veszekszik velem itthon, hogy nem normális amit egy hülye dolgozat miatt művelek, de attól még ugyanúgy ők is elvárják a jó jegyet... A társasági életemnek mondhatni annyi, mivel a szórakozásról lemondtam, mert úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy szórakozzak. Legbelül tudom, hogy ez nem normális, tudom, hogy nem kell mindig tökéletesnek lennem, tökéletesen teljesítenem, de mégis azt szeretném. Már nem tudom, hogy mit csináljak. Miért nem tudom megtalálni az "arany középutat"? Mellesleg eddig egy kettes érettségi volt a célom, hirtelen kitűnő érettségi lett belőle és továbbtanulás... Nagyon túllövök a célon mostanában

17/L