Hogy törhetnék ki a jelenlegi életemből?

Kedves Kérdező!

Nem könnyű a helyzeted, de nem is reménytelen. Rengetegen vannak ebben a helyzetben, mint te, valóban gyakran az elhibázott nevelés stb. az oka. De most ne ezen rágódj, hanem azon, hogyan oldhatnád meg ezt a kérdést. Rengetegem kényszerülnek gyökerestül megváltoztatni az életüket nemhogy 30, de 40-50 évesen is. Van valamilyen végzettséged, vagy mit lehet konkrétabban tudni rólad? Én csak azt tudom mondani, amit én tennék a helyedben. Keresnék másik munkahelyet, vagy valami részmunkaidős állást a jelenlegi mellé, hogy tudjak pénzt gyűjteni. Szétnéznék képzések után, hogy mi kifizetődő manapság, mivel lehet egy rendes munkát megfogni, ha nem otthon, akkor akár külföldön. Nem mindegyik ilyen munka diplomás ám, sőt, nagyobb a hiány a szakképzettségekből, melyekhez gyakran 1-2 éves képzés elegendő.

Fiatalabb vagyok, de hasonló dolgokat éltem át én is... Írtad, hogy van jogsid. Kocsid van? Én elmondom, mit tettem annó:

Világgá mentem. Egyszerűen nem bírtam már, nem volt munkahelyem, reménytelennek tűnt minden, de volt némi megtakarított pénzem, (ne gondolj sokra, talán 150.000 forint), fogtam, beültem a kocsiba, és csak elindultam... Nem néztem merre megyek, nem volt célom, csak hajtottam egyenesen. A Kisalföld különféle tájait jártam be. Esténként a kocsiban aludtam, pár száz forintért vettem minden nap zsömlét, felvágottat, meg ásványvizet (meg wc papírt persze) és gyakorlatilag hajléktalanként éltem több mint egy hónapig, aztán elfogyott a pénzem, főleg a benzin miatt. Mindenféle erdőkbe jártam WC-zni, fürödni nem nagyon fürödtem sehol, maximum kiautóztam egy kietlen részre, leöntöttem magam egy kevés ásványvízzel, és szappannal dörzsölgettem magam, de mivel spórolnom kellett még a vízzel is, nem voltam soha túl hatékony, főleg a ruháim voltak már igen koszosak és büdösek az idő múlásával... De ha hiszed, ha nem, az az egy hónap egy pozitív élmény volt. Végre azt éreztem, nem függök senkitől, szabad vagyok, extrém körülmények között is képes vagyok élni, és még csak nem is unatkoztam. Miután hazamentem, persze lefogytam vagy tíz kilót, és úgy néztem ki mint egy ágrólszakadt, de sokkal jobban meg tudtam becsülni azt, amim van. Egy ágyat, egy fürdőkádat, csapot ivóvízzel... Nem mondom, hogy bárkinek is ajánlanám ezt a világgá menős dolgot, mert nem mindenki olyan, mint én, és valószínűleg senki nem élvezné, de nekem ott, és akkor nagyon jót tett, önismereti tréning is volt, és azóta sokkal pozitívabban látom a dolgokat.