A csoporttársam tényleg depressziós? Hogy lehetne segíteni? Részletek lent
Van egy csoporttársam az egyetemen, aki mostanában elkezdte mondogatni, hogy ő depressziós.
De olyan stílusban mondja, mintha annyit közölne velünk, ő laktózérzékeny.
Orvosnál nem járt még vele.
Azért lepődtem meg, mert a legjobb barátnőm volt depressziós és nála nem így volt az egész;
- Egyszer borzasztóan aktív volt, majd hirtelen, minden átmenet nélkül letört lett (sőt volt, hogy túlzottan vidám volt és a következő pillanatban fájdalmasan sírt)
- Állandó bűntudattal küzködött
- Volt, hogy életerős volt, de volt, hogy az ágyból nem lehetett kirángatni órákon át (csak bánatosan feküdt és beszélni sem bírt)
- Rengeteget fogyott
- Nagyon sokat volt beteg, de a doki sosem talált nála semmit (pedig tényleg rosszul volt, még be is lázasodott)
- Könnyen elfáradt és minden apró dolgot nehezére esett megtenni
- Idővel zárkózott lett és semmi sem izgatta, ami régen, bulizni se járt el, inkább minden időt otthon töltött suli után
- Nagyon sokszor volt dührohama és néha érthetetlen okokból
- A végén (amit én már jóval utólag tudtam meg, amikor már elmúlt a veszély), egy éjszaka titokban öngyilkosságot kísérelt meg, de nem jött össze és hosszú ideig soha senki sem tudta meg. Bár meg is tette, bevette a gyógyszereket, alkoholt ivott rá, de másnap felébredt és folytatta a napot, titokban tartva az estét mindenki előtt.
Ő persze ezt szégyellte és ezért nem is járkált körbe és mondogatta ezt. Ha jött a rossz része, félrevonult vagy elment a mosdóba és nehezen észrevehető helyeken vagdosta magát.
Sőt, nem is tudta, hogy depressziós. Azt hitte, hogy ő ilyen természetű és kész.
Igazából az öngyilkossági kísérleteitől, az öncsonkításról nem is tudtam, csak utólag mesélte el nekem, amikor már minden rendben volt.
Orvoshoz nem magától ment, szülei és én unszolásomra, majd két év kezelés után rendbe jött.
Ezzel szemben a csoporttársam
- nagyon nyitott, a lelkiállapotáról is nyíltan beszél.
- Állandóan bulikat szervez.
- Mindig a barátaival lóg, mosolygós, sosem látom őt félrevonulva
- Nincsenek érthetetlen kirohanásai
- Jól teljesít az egyetemen
- Nincsenek hangulatingadozásai
De
- Gyakran betegeskedik
Néha azt is észrevettem, hogy ellentétben a barátnőmmel, ő túldramatizál dolgokat. Pl egy általános gondját úgy mesélte el csoport előtt, hogy sírt. Pedig nem volt benne sírnivaló. Aztán meg vihorászott óra után szünetben.
Ez is lehet egy gyengébb depresszió? Vagy ez más? Lehet ebből a csoporttársamnak baja? Hogy lehetne neki segíteni?
Ez csak álldepresszió,ezt hívják szánalmasnak.Ennek SEMMI köze a depresszióhoz csak azt akarja, hogy figyeljenek rá..ez inkább feltünési viszketegség.hagyd.majd ha lesznek rendes depressziós tünetei csak akkor érdemes elhinni.pont ezt
akarja h figyelj rá és népszerűbb legyen meg h sajnálják és ezért talán ne legyen senki vele bunkó vagy elutasító..ahj utálom ezeket a mű depressziós lányokat gáz..én igazi depressziós voltam.mostmár csak érzékeny vagyok..ez a csaj meg egy figyelem hiányos pics😄a
válasza:Persze, könnyen lehet depressziós. Nem mindenkinél ugyanolyan tünetekkel jelentkezik. Én is depressziós vagyok már vagy 15 éve, és mégis jól teljesítettem mindig az iskolában és a munkahelyen, nincsenek kirohanásaim, kívülről kiegyensúlyozott, nyugodt embernek tűnök (már mondták is nekem, hogy idegesítően nyugis természt vagyok), de belül állandóan hangulatingadozásaim vannak és nagyon nehezen bírom megállni, hogy ne sírjak vagy ordítsak bizonyos élethelyzetekben. Csak ezt mások nem látják, mert nem mutatom ki. Állandóan az öngyilkosságon jár az agyam, de persze erről sem tudnak, mivel nem szoktam róla beszélni. Attól még, hogy valaki kívülről egészségesnek látszik nem azt jelenti, hogy tényleg az.
30/N
válasza:Úgy tapasztalom, hogy ezt a szituációt mindenki máshogyan éli meg... És nem lehet tudni, hogy az egyes dolgok hátterében mi áll. Én 8 éve vagyok depressziós, kifelé mindig azt kommunikáltam, hogy minden oké és tökéletes életem van, tökéletes családdal, kitűnő tanuló voltam, és egy felszínes szemlélő nem látott volna hangulatingadozást, kirohanásokat sem. Ehhez képest szinte minden nap összeomlottam, volt, hogy dühöngtem is, 14-15 éves korom között a délutánjaim úgy teltek, hogy a szobámban sírtam, a maximalizmusom meg, ami miatt jól tanultam, csak rátett egy lapáttal, hogy a tanárok, diákok még jobban beskatulyázzanak, és elhitessék, hogy nem vagyok elég jó. Az is lehet jellemző, hogy a depressziósok fokozottabban éreznek mindent, ami túldramatizálásak hathat. A lelkiállapotomról meg én is elkezdtem nyíltabban beszélni, mert az a leghatékonyabb módja, ha kommunikálom... Mondjuk most, hogy már inkább az én javamra billen a mérleg a depivel szemben, jobban ki tudom fejezni.
Szerintem meg ha tudatod a csoporttársaddal, hogy rád számíthat, és ha azt mutatod felé, hogy érdekel téged, hogy mi van vele, kezdetnek jó. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!