Szerintetek érdemes megmondanom szüleimnek hogy pszichológust szeretnék?

Tisztázzuk: Ha kiskorú vagy, akkor titok tartás ide vagy oda, bizonyos dolgokat a pszichológusnak kötelessége elmondani a szülőknek, pl ha önveszélyes vagy. És elvileg egyébként is beszélhet a szüleiddel, sőt szoktak is beszélni, főleg ha magánhoz jársz és a szülők pénzelik. De az hogy melyik pszichológus mennyit és mit mond, az egyénenként változik. Nekem volt szerencsém olyanhoz aki elég durván kitálalt, olyanhoz is, aki csak azután tálalt ki, hogy közöltem hogy nem megyek hozzá többet és olyanhoz is aki sose beszélt a szüleimmel. De utóbbinak nem fizettem és igazából nem is voltak jelen annyira a pszichoterápia keretei, inkább csak dumáltunk.

Ha iskolapszichológushoz mész, ő róla elvileg nem muszáj szólnod otthon és vele is megbeszélheted, hogy ne vegye fel a szülőkkel a kapcsolatot, de egy iskolapszichológus lehetőségei korlátozottak, szóval tudnod kell, hogyha komolyabb problémád van akkor ő nem biztos, hogy ki tud hozni a gödörből, de ebben az esetben lehet hogy rávesz, hogy beszéljetek a szülőkkel.

Ja és meg egy tisztázni való, hogy a pszichológus nem orvos, így nem köti az orvosi titoktartás, nekik csupán etikai kódexük van, amit ki hogyan értelmez. A pszichiáter orvos, belőle a TB-s az leginkább csak gyógyszerez, nem annyira van ideje beszélgetni, de ha hozzá elmész, őt 16év felett köti a titoktartás, max aláírat veled egy papírt hogy te kérted erre.

Amúgy az pedig, hogy egy pszichológusnál mi zajlik, az tőle és a módszereitől függ. Van aki játszat, van aki teszteket csináltat, van aki rajzoltat, van aki bizonyos gyakorlatokat tanít meg neked (pl relaxáció) de azért minden ilyesmi alapja, hogy beszélgettek. És van olyan, ahol csak beszélgetés van szinte. mindez a pszichológus által elvégzett képzésektől függ.

És semmiképp se törődj bele abba, hogy elcseszett vagy, mert nem vagy az és mindenkin lehet segíteni, csak neked is akarnod kell. De ha komoly pánikrohamaid vannak akkor lehet, hogy elkéne egy pszichiáter. Nekem más gondjaim voltak ugyan, de én is hasonló dilemmákkal küzdöttem 16-17 évesen. Aztán sok szüttyögés után nagykorúként kezembe vettem az irányítást és most kapok rendes segítséget, úgy, hogy a szüleimnek semmi beleszólása nincs.