Az ilyen pszichiátert hova lehet feljelenteni vagy mit lehet ellene tenni?

Pont ezért lenne jó nyíltan erről beszélni, mert a pszichiátria, az egyéb eü. ott él vissza az emberekkel, ahol csak lehet. Én sem véletlenül hagytam ott a pszichiátriát és az egész eü-t is, mert annyi a visszaélés, pedig elég sok évet dolgoztam ilyen helyen. Sajna az emberek elszenvedő alanyai az eü-nek és olyan dolgokat hisznek el a "szakembereknek", amik nem igazak.

A pánikbetegség is milyen nagy üzlet lett és az embereket beteggé teszik, beléjük beszélik a betegségüket, az emberek elhiszik, hiszen ez diagnózis, érzik a tüneteket, akkor biztosan pánikbetegek, könyvek jelentek meg róla, az orvos mondta és ő már csak tudja....stb. és gyógyszert kell szedni és évek kérdése a gyógyulás. Frászkarikát!

Nem érdekes az, akik holisztikus hozzáállású, edukatív segítők, azoknál nem kell gyógyszert szedni és pár alkalmas terápiás beszélgetés után rendbe jön az illető? Hogy lehet ez?

Akármennyire is érzi az ember a tüneteket, akármennyire is elhitették vele, hogy ez hosszú ideig tartó betegség, ez az állapot igenis helyrehozható, gyógyszer nélkül is és nem hónapokig / évekig tartó terápiával (kivéve, ha az illető nem akarja, mert pl. valamilyen előnye származik belőle, pl. szereti, ha sajnálják stb. vagy egyszerűen annyira elhitte, hogy képtelen váltani a gondolkodásán stb. ).

Hogy miért, hogyan találták ki a pánikbetegséget, hogyan vált nagy üzletté, erről számtalan helyen lehet olvasni a neten is.

Ezt valószínűleg egyhamar nem fogják a pszichiátriákon elmondani a hozzájuk fordulóknak, az érdekeltségi körök miatt. Meg ugyebár ott van a gyógyszercéges multi, ott van az a tény is, hogy betegszámra szüksége van az ellátásnak stb. stb.

Pl. diagnosztizáltak embert paranoid skizofréniával. Ilyenek voltak a hosszú évekig tartó előzményekben, hogy otthon mindenki üldözi és még álmában sem hagyják békén. Aztán az egyik kolléganőm ellátogatott a településre és kérdezősködött. Kiderült, a beteget "fekete báránnyá" tette a közössége és poénból késsel üldözték, amikor ment a boltba és nyáron a nyitott ablakán éjjel ijesztgették őt, mert akkora poénnak tartották ezt. Aztán egyszer elment a körzetihez, mert már félt aludni is, aki beutalta pszichiátriára. Ott őszintén elmondta, üldözik és hangok zavarják álmában. De a "szakember" ahelyett, hogy mélyebbre ásott volna, megpecsételte diagnózissal, mert ez könnyebb út. Nagy adag gyógyszert szedő Paranoid skizofrén lett belőle.

Azt se sokan tudják, hogy a pszichiátriák mennyire nem a valós diagnózist írják le, ezzel statisztika is megkérdőjelezhető és ezzel még jobban elhitetik az emberrel, hogy milyen súlyosak a helyzetek. Sokkal többet hoz a "konyhára", ha nem enyhe depresszió a diagnózis, hanem középsúlyos és még több lehetőséget ad a kórháznak, ha inkább súlyos depressziós diagnózist ad. Szegény ember meg elhiszi, mennyire beteg saját maga.

Sok depresszió meg nem is depresszió. A beteget éri valami érzelmi stressz. Sokat sír, nem látja a kiutat. Mi történik ált. ha ez az illető elmegy pszichiáterhez? Azonnal depressziósként kezeli sok esetben, majd elkezdi az antidepresszánsok adását

.....ahelyett, hogy segítene az illetőnek feldolgozni ezt a stresszállapotot, megtanítaná őt a hatékony megoldásokra pl. esetleg megkéri, jöjjön be a családtag, akikkel közösen leülnek, közös problémamegoldó megbeszélésre és lehet, a család lelki békéje helyreállhat vagy ha nem, akkor is fogják tudni, mi lesz a továbbiakban.

Stresszhelyzetben beszűkülhet a tudatállapotunk. Ez nem IQ-kérdése. Ilyenkor nem biztos, hogy látjuk a fától az erdőt. Mit csinál a szakember? Elhiteti az emberrel a depressziót....mert ez könnyebb, kifizetődőbb, üzlet. .....ahelyett, hogy valós, igazi, személyre szabott segítséget adjon.

Az ilyen példákból sok van.

De bízom benne, egyre több emberhez eljutnak a valós ismeretek, egyre több ember elhiszi, nem a gyógyszer fog segíteni (ritka kivételek azért vannak), hanem a hatékony problémamegoldás és kommunikáció megtanulása és még pár természetes segítség, mint pl. autogén tréning....stb. stb. stb.

A meleg barátodnak meg kívánom, sikerüljön mihamarabb olyan segítővel találkoznia, aki nem a melegségét akarja kezelni, hanem ha vannak tünetei, akkor annak a feloldásában, helyrehozásában, megoldásában segítsen neki.

Csak most olvastam a 23-as válaszodat.

A Te mondandód is fontos és szükséges is, hogy leírtad, mert elgondolkodtató, tanulni lehet belőle.

Az eü-ben rengeteg helyen tapasztalható visszaélés, de a pszichiátriákon különösképpen sok ilyen esettel találkozhatunk.

Igaz, nem látunk változást, de ha leírjuk a véleményünket, tapasztalatainkat és erre legalább egy ember azt mondja, nem hagyja magát beteggé tenni, nem a gyógyszert fogja választani, hanem hatékony és intenzív pszichoterápiát, veszi a fáradságot és alternatív irodalmat, önsegítő-önfejlesztő könyvet olvas, akkor már megérte hozzászólnunk.

A melegség ugyanolyan normális dolog, mint a heteróság. A vallásosság, a homofób hozzáállás, az ítélkező tanáraink bevéső negatív tanításai, a tudatlanság mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a melegséget betegségnek, bűnnek, rossznak, ferde hajlamúnak tartsa a társadalom egy része.

Semmi köze a ferde hajlamhoz, elmebetegséghez sem. Aki meleg, annak számára ez a normális, csak a félelem, szorongás befolyásolhatja az életét, mivel őket elég sok támadás éri / érheti, így sérülékenyebbek, érzékenyebbek lehetnek.

Aki azt gondolja, a homoszexuálisok, leszbikusok, biszexuálisok nem normális viselkedésűek vagy betegek, azok tudatlanok, nem tájékozottak, nem olvasnak kutatási eredményeket ezen a területen és/vagy a homofób, vallási vagy/és ítélkező környezet miatt elutasító tanításoknak hisznek.