Pár hete diagnosztizált pánikbetegség. Munkahelyemen hogyan értessem meg, hogy nem vagyok "őrült"?

Sajnos a második pánikrohamom a munkahelyemen tört rám (akkor még nem szedtem gyógyszert, aznap estére volt időpontom dokihoz, akkorra már sejtettem, mi a baj, sajnos családban van más pánikbeteg, felismertem magamon a "jellemzőit") és szerencsétlenségemre ennek 3 kolléganőm is szemtanúja volt. Egyikőjük profi módon kezelte a helyzetet, elvonult velem beszélgetni, lenyugtatott. A másik kettő viszont eléggé meglepődött, utána kérdezgettek is, hogy mit hisztériáztam? Én elmondtam nekik, hogy ez egy roham volt, most már jól vagyok, és úgy éreztem, ezzel pont került a történet végére.

Aztán egy hétig táppénzen voltam - háziorvos javaslatára, amíg "szokom" a Xanax-ot, meg szerinte rám fért a stressz-mentesség - de mióta visszajöttem nagyon távolságtartóak velem a közvetlen kollégáim. Pont, mint az óvodában: kirekesztenek a híresen nagy reggeli kávézgatásból, valamint a délutániból is, nincs közös ebéd, kérdezgetik, hogy "De ugye ma nem lesz HISZTÉRIÁS rohamod?", pedig mióta szedem a Xanax-ot, sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, a stresszt is jobban viselem. Ha próbálok valami poénosat mondani, akkor azt vágják vissza, hogy be vagyok gyógyszerezve, azért mondok ilyeneket.

Nem hittem volna, hogy egy gyenge pillanatom ilyen lavinát indít majd el. Próbáltam velük megbeszélni, hogy mi a probléma, de elzárkóznak a témától. Imádom a munkámat, imádtam itt dolgozni. Felmondani NEM fogok!

Ötletek és tanácsok arra vonatkozóan, hogyan értessem meg a munkahelyi környezetemben, hogy nem vagyok pszichopata, dühöngő őrült? Igyekszem nem stresszelni ezen, de bánt, hogy másképp tekintenek rám, mint ezelőtt.(És itt újra ki szeretném hangsúlyozni, hogy a családom és barátaim inkább pozitív változást látnak rajtam/bennem, nem pedig negatívat...)