Ez normális ebben a korban?

Mostanában rengeteget sírok és szinte soha nincsen jókedvem. Edzésen kiközösîtettek meg egyébként is félek odamenni. Meg ha edzésre kell mennem sírok, görcsöl a hasam és remegek mi z a nyárfalevél. Pár napja volt, hogy edzésen valami baromságot csináltam ezért másnap (amikor megint edzés volt) egész nap sírtam és egy falatot sem bírtam enni (általában ha két óráig nem eszek már szinte rosszul vagyok). A csapattársaim rádöbbentettek arra, hogy mennyire utálatos ember vagyok (csúnya, bunkó, sötét) és azóta másra sem bírok gondolni mint arra, hogy a sulis barátaim is meg fognak utálni. Attól is félek, hogy rájönnek, hogy fogyatékos vagyok. (Ilyet orvos még nem mondott). El akarom küldeni az összes barátomat mert tuti csak szánalomból vannak velem, mert ők kedvesek és nem akarják, hogy magányos legyek (más lehetőség nincs, engem nem lehet szeretni állandóan megbántok mindenkit). Pl. egyiklány összevágott egy BFFös képet én pedig elsírtam magam mert tuti nem is szeret, csak nem akarja, hogy félős legyek. A szüleimnek vagy hazudok vagy nem mondom el mi van velem. Most is épp lógok edzésről (nem onnan ahonnan kiközösítettek járok másra is) azért mert csináltam hülyeséget magammal és észrevennék. Egyébként jó családból származom otthon minden oké, fogalmam sincs miért csinálom. Túlságosan érzékeny vagyok már egészen kicsi korom óta. Az erősödj meg, másik világban élsz, nem lesz belőled semmi ha így folytatod tippeket már megkaptam, ezen kívül ötlet, hogy mit csináljak másképp? (Szüleimmel nem tudok beszélni)

13/l