Úgy érzem az öngyilkosság az egyetlen jó dolog amit tehetek, nem látom a kiutat, hova tovább?

Ugyanakkor bűntudatom is van ,mert keresztény vagyok,úgy értem tényleg hiszek és tudom,hogy az öngyilkosság megbocsájthatatlan bűn. Már emlékszem nagyon fiatalon 7-9 évesen akartam először véget vetni az életemnek,leszaladtam sírva és a legnagyobb konyhakést a torkomhoz szorítottam,ott álltam és csak sírtam,gondolkoztam,hogy mi legyen,aztán persze nem tettem meg. Utána többet nem is gondoltam rá,csak évekkel később amikor szerelmes lettem és ugye rosszra fordult sorunk akkor többször is,volt,hogy az útra feküdtem este..

Egyébként nem vagyok 80 kilós sem szóval ne hidd,hogy olyan hájas vagyok,én a régi anorex külsőmmel sem szerettem magam,pedig visszanézve a fotókat és mások elmondása alapján is hát az alakomra tényleg nem lehetett kifogás,de a fejem...én tényleg nem vagyok szép,mert ezt rengetegszer mondták már,és mai napig hallom felnőtt emberektől..

Ajj de ezekkel még együtt is élnék a rondaságommal,tudom hogy van plasztika arcra is ,hogy le lehet fogyni,ha mentálisan egészséges lennék lemenne ez a plusz 10kiló amit 2 év alatt összeettem.

Én azzal nem tudok mit kezdeni,hogy nem számíthatok a szüleimre,én olyan anyás voltam mindig,és látom,hogy nem keres,pedig én gondolok rá mindig,én annyira szeretem őt,de ő és apám soha nem gondolnak rám,nem számítok nekik és ez annyira fáj,persze tudom ő ilyen ember soha nem számítottam neki,sokat vert és bántott.Az is,hogy nem találom a helyem az életben,nem tudom mit akarok,mi tenne boldoggá.