Öngyilkosság vagy szenvedés?
18 éves lány vagyok. Talán sosem lesz olyan életem amire mindíg is vágytam. Itt nem arról van szó, hogy tennem kellene érte. Az életem kb. ott lett elcseszve mikor megszülettem. Fiút vártak, de hát nem jött össze a dolog. Apám csalódott, ezért a mai napig engem utál. Hat éves koromig nagyanyám nevelt. Utolsó pillanataiban nem voltam melette, mert apám elvitt valami hülye helyre. (Nem emlékszem tisztán, hogy cirkusz volt vagy csak simán játszótérre vitt)
Mikor hazaértünk mama már nem élt. Öngyilkos lett.
Onnantól kezdve teljesen a háttérbe szorultam. Tesómmal sokat kelett foglalkozni. Apám alkoholista lett. 7éves koromtól 14 éves koromig minden nap a kocsmából cipeltem haza a részeg apámat.
Oké, hogy elköltözhetnék, de ezzel semmit nem oldanék meg.
A költözés mindent megold. Én véletlen gyerekként csúsztam be, egyedül azért élek mert csak akkor vettek észre amikor már nem volt lehetőség abortuszra, apámat nem is ismertem 13 éves koromig, azóta is csak manipulálni próbál, anyám haragudott rám mindvégig mert miattam hagyott ott minket apám, egyedül papám volt az aki szeretett, viszont ő meghalt amikor 10 éves voltam. Egy barátom sem volt, majd ezek után sorra jöttek a további csalódások, eddig 6 kapcsolatom volt, ebből 5-nek megcsalással lett vége, jelenleg nincs senki teljesen magányos vagyok, de tűztem ki célokat és egyedül azok motiválnak arra, hogy még most is próbálkozzak.
Kitartás, képes vagy rá hogy túléld, menni fog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!