Normális, hogy a napszakok szerint változik a kedélyem?

Bár ennyi alapján nehéz tanácsot adni;

de valószínűleg ebben semmi abnormális nincs.

Egyszerűen ember vagy.

Ha reménytelennek látod a dolgokat, Imádkozni mindig lehet.

(Már persze, ha Hiszel Istenben.)

(Bocsi, ha nem jól értelmeztem a kérdést, de én magamra vonatkoztattam és így próbálok tanácsot adni)

Hát én ugyan így voltam, mikor tanulnom kellett. Reggel tele voltam energiával, szépen beosztogattam, mi mindent fogok ma csinálni és reggel úgy láttam, minden betartható és elvégezhető. De mikor este lett és láttam, hogy az eltervezettek végrehajtásához több idő kéne, mint ami adott, elbizonytalanodtam és úrrá lett rajtam a félelem, hogy nem fogom tudni megcsinálni/nem jó ez sehogy sem és nem is megy ez az egész nekem. Ebben tényleg nincsen abnormális, szerintem sem. Miután túl lettem a nehézségeken, ez elmúlt.

Mik azok a dolgok amikkel most meg kell birkóznod? Mindig így volt ez? A kötelességeidet szívesen csinálod vagy nagyon nagy tehernek érzed? Értem itt tanulás, munka, vagy általános akármi, mivel ezeket nem írtad le :)

Ha határidős dologról van szó, elhiszem, hogy nem könnyű, mert mondom én is mindig így voltam a határidőre való megfelelés miatt, sok dolgot kellett egy nap véghezvinni és a napomat soha nem tudtam úgy összegezni, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel.

Viszont, ha megoldható, kis dolgot ossz be minden napra, és a kis dolgot is több picire, közöttük tarts szüneteket, hogy érezhesd, hogy valamit már tettél aznap, és nem volt hiábavaló az, amit csináltál. A kis dolgok között a szünetben tégy valami olyat, amivel "megajándékozod" magad. Értem itt pl. azt, hogy én a szünetekben kifestettem a körmöm, elmosogattam, főztem egy kávét, megnéztem egy videót, akármi, ami jól esik és energiát ad a következő feladatra. Így talán kevésbé érezheted magad elégtelennek a feladat végrehajtásához és érezheted, hogy te azt a szünetet megérdemled :)

:)

Hát szerintem mivel szorongasz, és napközben könnyebb lehet elterelni a figyelmedet, plusz pl. a napfény emeli az általános jókedvet (D vitamin és társai), a sötétben "egyedül" maradsz a problémáiddal, és azok visszatérnek hozzád. Ezek napközben is megvannak, csak nem veszel róluk tudomást. Erre elég sok megoldás van, pár ötlet:

1) Relaxáció és meditáció lefekvés előtt

(Vannak fönt vezetett relaxációk ingyenesen a neten, de pl. Bagdy Emőkének is van egy ilyen könyve, amin van pl stresszlevezető vezetett relaxáció)

2) Szorogásnapló vezetése (vesd papírra az érzéseidet, gondolataidat, amikor a legerősebbek másnap reggel olvasd át, hátha a napfény megvilágítja a problémáid gyökerét)

3) Pár alkalommal felkeresni egy Tanácsadó pszichológust aki esetleg még relaxációs technikákhoz (pl. autogén tréning) is ért és taníthat neked technikákat

4) Olvass többet a problémád gyökeréről (Pl. Szondy Máté boldogságról írott könyvei, vagy a szorongás fajtái)

A meditáció okkult hátterű dolog.

A pszichológia áltudomány.

A Csernust meg a Bagdy Emőkét pedig nem is minősítem.

#8-asnak adott válaszom.

1. A meditációnak tudományosan igazolt pozitív hatásai vannak az elmére és a testre egyaránt...

2. A pszichológia szerinted áltudomány. Akik tudománynak tartják, azoknak tudományosan megalapozott érvei vannak mellette. Neked vannak? A véleményed kinyilvánításához jogod van, én is ezt tettem.

3. Pszichiátriával foglalkozom, Csernus módszerére nem lehet egyszerűen ennyit mondani. Bizonyos esetekben elkerülhető egy csomó hercehurca az ő módszerével.