Ez normális dolog?

Soha sem éltem igazán és hát úgy érzem az élet már elfolyt mellettem és késő bármin is változtatni.. Barátaim nincsenek.. Ismerkedni nem tudok.. Közösségi életem 0.. Itthon sportolni szoktam, hogy azért ne hízzak el.. De amúgy egésznap itthon ülök, mióta a nyár megkezdődött.. Általában egésznap gépezek, mert más nincs :/.. Csak az ürességet érzem és hogy nekem már késő.. Ez mindig is így volt, de 1 éve megfordult a fejemben az öngyilkosság és ma már nem telik el úgy 5 perc, hogy ne jutna eszembe, hogy ez az egyetlen megoldás.. És nem akarom elhinni, hogy ez a megoldás, de már semmi nincs.. Próbáltam keresni neten más megoldást, de mindenhez akart erő kell, én egy megtört és egy agyonkínzott lélek vagyok, nem hinném, hogy helyem lenne a világban, mert pesszimista is vagyok és ennyi.. Lényegében nincs életem, mert csak gépezek és edzem.. Teljesen antiszociális vagyok, mivel a külvilág felé soha sem nyitottam és engedni se engedem, hogy valaki nyisson, szakemberhez meg nem akarok menni, mert nehéz ezt megmagyarázni, de ha arra gondolok, hogy ott kell lennem, akkor meglátná a bennem lévő gonoszt.. Van valami megoldás, amihez nem kell akart erő és kitartás?? Szerintem én már leéltem annyit, hogy tudjam, hogy ebből már nem igen kérek..

17F