Az egész gyerek, fiatal korom szorongásban telt a társaim bántásai miatt és emiatt egy idegroncs vagyok?

De tényleg minden társaságban én voltam a mobbing áldozat, általában az volt a gond hogy nem tudtak elfogadni. Ovodától kezdve középiskoláig mindig voltak olyanok akik bántottak, általában a beszédhangom miatt mert szerintük fura és vicces, emiatt kaptam az alázásokat középiskolában is, amúgy nem vagyok beszédhibás ez elvileg pszichés eredetű az elfojtásból adódó beszédhang.

Elgondolkoztam azon hogy esetleg fogyatékos autista vagyok, mert gyakran megkaptam az ilyen jelzőket is, még a legjobb barátom szerint is fura vagyok.

Nem csak az iskolában kaptam a piszkálásokat hanem a gyerekkori "barátoktól is" akik ha négyszemközt voltak velem normálisak voltak, ha társaságban akkor durván piszkáltak.

Vagy elhívtak magukkal valahova és körbeálltak, lökdöstek, leköptek.

Szerintem a legnagyobb gond az volt hogy hagytam magam, meghunyászkodtam ez talán szülőtől eltanult viselkedés, megfelelési kényszer. Példa: volt egy osztálytársam, qki nap mint nap szekált, barackot nyomott a fejemre, padtársam volt, folyamatosan rugdosott, ütögetett, csúnyán beszétt velem és én ezt tűrtem még barátomnak is gondoltam mert azt mondta mindig hogy csak hülyéskedik, közben szerintem csak feszültséglevezető baba voltam neki. Mások is mondták hogy miért nrm állok ki magamért, de én azt nem tudtam hogyan kell.