Akiknek erős testi tünetei vannak hogy bírjátok? Én már kezdem feladni, ez gyógyíthatatlan.

Mindig csak ezt hallom hogy nyugi csak pszichésen vagy rosszul. De nem , nem bírom már ezt. Ha a jóra gondolok is szarul vagyok. Ha próbálok tenni ellene, már pedig próbálok de akkor is mindig visszaesek. Ennél tényleg a halál is jobb... Szervi eltérést EDDIG nem találtak, de én nem hiszem el hogy ez nem szervi betegség. Rengeteg pénz elment már magánrendelésekre csak hogy gyorsan haladjunk és komolyan vegyenek. Borzalmas lelkiismeretfurdalásom van hogy mások terhére vagyok emiatt.

Tüneteim : néha derealizáció , szívdobbanások ,nem kapok levegőt érzés, megfogok halni érzés, gyomorgörcs , hányinger, hasmenés , görcsök , elviselhetetlen közérzet , hőhullámok egyszer megsülök aztán lefagynak a kezeim, lábaim , mellkasban furcsa kellemetlen érzések, gyengeség, félek a semmitől, folyton csak aludnék és alszok is mert most már inkább kiütöm magam frontinnal addig se kell szenvednem.

Ha felkelek már rosszul vagyok, és alváskor is óránként felébredek. Este soha nem bírok elaludni csak reggelre mikor már "összeesek".

Ha beveszem a frontin rá kb fél óra múlva már tudok emberként funkcionálni, ellátni a dolgom és 1-2 óra erejéig talán még a kedvem is jó mert nem érzem a testi panaszokat, vagy ha mégis nem érdekel.

Vannak napok mikor hirtelen javulást érzek általában 2-3 nap, mikor jól ébredek fitt vagyok stb.... Aztán a 4-dik nap akkora pánikrohamot vagy nem tudom mit kapok hogy ügyeletet kell hívni. (ez 2x fordult elő)

Kezeltetem magam jelenleg is, saját akaratomból vizsgáltattam ki magam és kezdtem el pszichiáterhez járni de évek óta semmi sem változik. Arra is hajlandó vagyok hogy 100 km felutazzak Pestre, mivel ott találtam egy klinikai szakpszichológust és hátha tud segíteni a pszichiáter és a gyógyszeres kezelés mellett. (hozzá még nem jutottam el)

Amit tudok hogy van az az hogy alacsony a vérnyomásom állandóan , de azzal nem nagyon foglalkoznak mert azt mondják azért van mert fiatal és sovány vagyok. Ja és az egyik szakorvosnál megkaptam azt a "bókot" hogy jobb lenne ha inkább a fiúzással tölteném a szabadidőm nem pedig az orvosi rendelőkben. ( van barátom 4 éve) Tudom hogy igaza van de ha egyszer rosszul van az ember , nem tud másra figyelni.

Megteszek bármit , ha épp jó passzban vagyok úgy érzem van még remény de aztán jön az összezuhanás és olyankor senkit nem tűrök meg magam mellett csak én vagyok és a szenvedés.

Tudom hogy itt senki nem orvos nem is várok szakvéleményt, csak kíváncsi vagyok más véleményére, tapasztalatára és esetleg ha te is hasonló gondokkal küszködöl szívesen beszélgetnék veled.