A súlyos, visszatérő depresszióból van végleges gyógyulás?
Sziasztok !
Szeretném a segítségeteket kérni. Elsősorban azok válaszát, hozzászólását várom, akik hasonló cipőben járnak/jártak mint én és valódi, tartós sikert értek el abban a harcban, amit én is vívok, ides tova 4 éve.
Röviden bemutatom magam és a "problémát":
35 éves férfi vagyok, kb. 4 éve kezdődött a betegségem. Rengeteg orvosnál jártam, kórházban is feküdtem, több antidepresszánst is kipróbáltam. A diagnózisom: súlyos szorongásos depresszió (a tüneteket nem részletezem, aki érintett, az úgyis pontosan ismeri ezeket). Rendszerint ősszel kezdődik, szinte egyik napról a másikra, és antidepresszáns hatására (vagy csak úgy magától) lassan (hónapok alatt) enyhül az állapot. Tavaszra általában a helyzet normalizálódik, az életem élhetővé válik (tudok enni, aludni...ez már valami). Ősszel azonban újra kezdődik...idén is ez történt (ráadásul a gyúgyszer szedését, amit tavaly ősszel kezdtem el, nem hagytam abba, tehát folyamatosan szedem...jelenleg Brintellixet).
Tehát újra itt van a "pokol"...és ebből már nagyon elegem van ! Biztosan ti is ismeritek azt a szörnyű, kilátástalan érzést, amikor szinte "deja vou-tök" van, mert tavaly, tavaly előtt, stb. ugyanez volt...
A betegséggel kapcsolatban szinte mindent tudok, ismerem az összes gyógyszert (sokat ki is próbáltam), sok orvosnál jártam, a pszichoterápiát is megpróbáltam (őszintén szólva annak sok értelmét nem láttam). Ismerem tehát a depresszióval és annak kezelésével/gyúgyításával kapcsolatos "sztenderd" mondatokat...
Éppen ezért most, ezen a fórumon olyanok véleményét, segítségét várom, akik ezeknél a "sztenderd" szavaknál többet tudnak mondani, akik saját tapasztalataikat és talán sikerük titkát tudnák esetleg velem megosztani. Egyszóval a velem azonos, vagy nagyon hasonló cipőben járó emberek pozitív példáját keresem most...hátha a pozitív példa reményt adó ereje is segíthet valamennyit, vagy akár sokat.
Köszönöm, hogy elolvastátok az írásom és bízom abban, hogy lesz olyan, aki - mint "ex-sorstárs" - segíteni tud.
Sziasztok!
Nekem szociális fóbiám van. Szerintem depressziós is voltam már meg pánikbeteg, csak az orvosom nem akart megijeszteni. Ez jó taktika tőle.
Szerintem az már nagyon jó, hogy észrevetted, hogy összel kezdődik. Egyedül élsz? Én igen, és egyenesen rettegek a tél közeledtétől minden évben.
Elvált vagyok, gyerekeim sajnos nem velem élnek, (kisebbik lány szintén érzékeny lelkű) most nehezebb korszakot élek megint és ha ciki ha nem 37 évesen néha anyukámnál alszom. Mert mi nem ciki? Egyedül minden támogatás és eszköz nélkül végig harcoskodni az életet? Talán úgyis azzal van a probléma, hogy az önbizalomról azt hisszük egyedül kell megoldanunk mindent. De az is adhat önbizalmat,ha képesek vagyunk valakivel együttműködni, együtt élni alkalmazkodni. Az sem egyszerű. Ide is miért írunk? Mert ismeretlenek vagyunk. A szomszédjához ritkán megyek át azzal, hogy depis vagyok, te voltál már tartósan szomorú? És ha igen mit tettél ellene? Vagy van olyan ismerősöd, aki hasonlóan érez?
Hát.... Azt hiszem kipróbálom. Ha csak arra gondolok, hogy ha hozzám jönne át valaki,hogy gyere át egy teára vagy kávéra mert nem akar egyedül lenni, hogy örülnék neki. Baromira félek a visszautasítástól, de tudnom kell, hogy nem engem utasít el, és nem örökre. Egy lépést teszek, amiből már csak kiváncsiságból is utána járok, hogy mi sülhet ki.
Viki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!