Miért vagyok képtelen a spórolásra?

Szörnyen érzem magam. Nem is tudom, ezzel hova lehetne fordulni. Ez talán szenvedélybetegség?

Képtelen vagyok félretenni pénzt. Amit van pénzem, szinte sürgős szükségét érzem, hogy azt elkölthessem. Imádom érezni, hogy megvehetem magamnak, amit szeretnék. Aztán hó végén sokszor koppanok. Azért nincs még komolyabb hitelem, mert a bejelentett bérem túl alacsony hozzá... egyébként már rég eladósodtam volna.

A lakás fenntartására szánt pénzt természetesen nem bántom, azt minden hónapban fizetem rendben, illetve egy mosógép hitelem és diákhitelem van.

Gyerekkoromban anyám iszonyat spórolós volt, kegyetlen dolgok voltak, miközben néha szuper ruhákat vásárolt, én meg a turkálós, szakadt ruhákban jártam, amiket nem volt szabad géppel mosni, mert az drága volt, ezért nekem kellett tinédzserként kézzel mosni mindenemet. Hát csodálatos volt. Soha semmit nem tudtam venni sehol, egy rohadt üdítőt sem, bárhova mentünk. Így nőttem fel, hogy minden drága, sokba kerül, én is nyilván, nem tudom akkor minek szült meg, hisz egy gyerek pénzbe kerül. 17 évesen menekültem otthonról, családi problémák miatt is.

AZtán elkezdtem anno diákmunkázni, és akkor kezdődött, hminden pénzemet elvertem. Mostmár 8 éve dolgozom, nettó 130-140 között keresek jelenleg, nem túl sok munkával, de képtelen vagyok félretenni. Pedig egyedül vagyok.

Nem értem, hogy akik szegénységben éltek, közülük sokan nagyon jól meg tudják becsülni a pénzt. Nekem anyám kegyetlen spórolós, ő kotlik a pénzen, most vesz egy lakást, apám viszont herdálja a pénzt, kocsi-utazás-műszaki cikkek.

Olvasgattam sokat spórolási technikákról (írjak listát, csak akciós dolgokat vegyek, ne menjen éhesen vásárolni), de kezdem azt érezni, hogy ez nem feltétlen csak akarat kérdése nálam, hanem pszichés probléma. Hülye vagyok, na. Mindent azonnal akarok megvenni, amint meglátom.

Ti mit ajánlotok? Hova forduljak? Mi az alapja ennek az egésznek?

F26