Mit tegyek, amikor már tényleg nincsen semmiben tovább?

33 éves vagyok,már 16 éves koromban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nálam,ebből kifolyólag munkát nem kapok. Eddig a férjem tartott el,de elváltunk. A szüleimhez költöztem,de ők már idősek,nem tudnak eltartani,az állam nem ad segélyt. Ez a bürokratikus része. A válást iszonyú nehezen éltem meg,nehéz volt az elszakadás,hajlottam a békülés felé,de lett neki más. Idővel én is beleszerettem egy másik férfiba,nagy szerelemnek indult,elfogadott és mindent együtt csináltunk,egyszerűen faltuk egymást,minden szinten. Azt hittem,megtaláltam végre az igazit. Váratlanul hagyott el,arra hivatkozva,hogy már nem szeret. Ez májusban történt. Azóta nem tudom az életem semmilyen területén összeszedni magam,nem okoz örömet semmi. Egyedülálló nő vagyok,aki csak teher a családjának,a társadalomnak,a barátoknak nem,mert nincsenek. A történetem persze jóval hosszabb,bonyolultabb,de tovább nem is részletezem,már így is rosszul érzem magam saját magamtól. Szinte gyerekkorom óta küzdök mindennel,belefáradtam. Segítség nincsen. Baj,ha nem tudom,mit tegyek és egyszerűen lelépek? Úgy értem a világból...