Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Egy (animés) trauma miatt...

Egy (animés) trauma miatt csődbe ment az életem?

Figyelt kérdés

16 éves vagyok, amit most mesélek el, nem kamu, 5 éve volt, 11 éves koromban.

Nagyon hiszékeny voltam, és buta. Nem tudtam egy szót se leírni helyesírási hiba nélkül, nagyon naiv kislány voltam.

Nem lett volna szabad még gép előtt ülnöm, de sajnos senki nem szabályozta ezt számomra.

Facebookon beszéltem egy lánnyal, aki elhitette velem, hogy ő ismeri a kedvenc anime karakterem, és tud vele beszélni. Persze elsőre elhittem... Két hónapon át "írta amit a karakter mondott" és én beleszerettem a karakterbe.

Aztán mikor rájöttem, hogy hahó, milyen idióta naiv gyerek hiszi ezt el, akkod meg elszabadult a pokol.

Ez 2011 Február 15-én lehetett.

Heteken át sírtam, emlékszem, már belázasodtam harmadnapra a sírástól, ügyeletre kellett vinni, mert remegett az egész testem, egy anime karakter miatt, akiről elhittem hogy valóságos. A lány persze csak nem akart engem megbántani, mert tényleg nagyon boldog voltam, és félt elmondani az igazat.

Odáig fajultak a dolgok, hogy 11 évesen már a kezemet vágtam. (Sajnos) Egyszer, egy nagyon mélyet.

Anya folyton mondta, hogy az csak egy karakter, de nem tudtam felfogni.

Aznap mikor megtudtam, hogy ez egy hazugság, a házunk mellett lévő parkba mentem ki sírni, és felirtam a dátumot a padra.

Azóta minden február 15-én vissza megyek oda, mert tényleg remélem hogy egyszer eljön az a karakter.

Semmi valóság érzetem nincs.

Keverem a képzelettel, nem merek a valóságban élni, bele halnék a fájdalomba...

Bár tényleg csak 11 voltam, és annyi idősen még aligha érezhet az ember szerelmet, nem telt el éjszaka, hogy ne sírjak, vagy vágjam magamat, vagy már belázasodjak a sírástól, akkor fogytam húsz kilót fél év alatt.

Teljesen magamba zárkóztam, azóta se nyitok emberek felé. Belemenekültem a tanulásba, így osztályelső vagyok már egy ideje.

Bár még mindig vannak helyes írási hibáim, kérlek most tanácsot adjatok, nagyon rosszul érzem magam, félek mindentől.

Folyamatosan járok pszichológushoz, és pszichiáterhez is, pszichés problémák miatt.

Ezt elmeséltem nekik, de nem akarok gyógyszert szedni, se terápiákra járni, mert nem akarok a valóságban élni...

Minden február 15-én a parkban gubbasztok, két éve már Borsodból utazom Komárom megyébe, a parkig, hogy ott lehessek aznap, mert elhiszem hogy eljön egy nap az a karakter.

A mai napig képes vagyok sírni, nekem ez egy törés volt.

Őszintén elmondom, sokkal nagyobb dolgokat éltem át. (Gyász, családon belüli erőszak, nemi erőszak) De ez mindent felülmúlt.

Aki esetleg nem hinné el, bemásolhatok linkbe egy évekkel ezelőtti kérdést, amit én tettem fel, és ugyan erről írtam. (Bár olvashatatlan a hibák miatt)

Szeretnék segítséget kérni, mit tegyek? Nem akarok pszichológushoz menni.

Úgy akarok élni, hogy ezzel tovább. Nyugodtan várni, de nem minden nap sírni.



2016. nov. 7. 21:34
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
97%
Pedig ez már bőven a pszichológus asztala.
2016. nov. 7. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim válasza:
26%
Menj el mondoconra. Ott sok ember beöltözik anime karaktereknek. :)
2016. nov. 7. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
74%

a kudarcok feldolgozáában van a baj

már kisgyermekkorban kellett volna megtanulnod a züleid révén, ha csalódás ér, hogyan dolgozd fel

a szülők feladata általában ebben a korban, ha pl valami nem sikerül a kicsinek, könnyedén kezelik és biztosítják a zeretetetükről. akkor is szeretik ha nem megy, nem sikerül, kudarcos valami


ez olyan szinten kihat a felnőtt életre, hogy ebből adódnak olyanok is, akik egy szakítás miatt képeek megölni az exüket. a gyermekkor tapasztalásai a pszichológiai háttere, a szülők persze mit sem tudnak erről.


nem az animével van gond, ilyen korban elérhetetlen sztárokba is szerelmes tud lenni az ember, a gond ott van, hogy az élet egy hullámvasút. ha nem tanulod meg a problémák feldolgozását, sokkal több szenvedés fog még várni. mimndenkit ér szerelmi csalódás, vagy kudarcok portban, munkahelyen, a különbség boldog és boldogtalan ember közt csak annyi, hogy a boldog ha bezárul egy ajtó előtte akkor azt nézi hol lehet egy másik nyitva(lehetőségeket keres a bajokban), míg a boldogtalan neki áll önsajnálni, depizni akár a véksőkig.


nagyon javasolnám a Titok c filmet is. ha nem váltotatsz a hozzáállásodon, ha nem tanulsz meg felállni, neked annyi.

2016. nov. 7. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:

Most jársz pszichológushoz vagy sem? Azt mondod igen, de hogy nem akarsz menni.. :D

Amúgy akarj menni mert ez nagyon durva eset.

2016. nov. 7. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:

az animéhez, illetve bármihez ilyen függőségi szinten történő ragazkodás, önszeretethiányra utal. felnőve akár cigi vagy egyéb pótszer függőségre is esélyes vagy ez miatt.


próbáld meg szeretni önmagad, ne másokban keresd azt.

"a boldogság nem másoktól, hanem belülről jön"


szerencséd, hogy fiatal vagy és a rossz beidegződéseket még lehet finomítani.

az agy szocializáltságért felelős területe 40 éves korig fejlődőképes pl.


reméljük olyan dokihoz jársz, aki képben van...

2016. nov. 7. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
26%
Nem hiszem hogy valós a kérdés.
2016. nov. 7. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
100%

még valami:

mivel a helyesírás tanulással párhuzamban hoztad fel, csak tipp, de valszeg az első igazi kudarcélményeid az iskolai teljesítménynek köszönhetők. ott csalódtál magadban tudatosan először és azóta haragszol magadra és keresed másokban, hogy szeressenek, így jöhetett képbe az anime. pótszer.

ergo anno a szüleid mindig dícsértek, de ügyes kislány vagy és rájöttél, ill így már azt hiszed, hogy nem is és minden összetört. az énkép felborult. KO. ezért is nagyon jelentős a szülők szerepe/reakciói kiskorban.


kezdj el örülni annak, ami megy és sikerül, legyen hobbyd, válassz sportot, és lépj át a kudarcokon.

2016. nov. 7. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:

Pszichológushoz járok, de a terápiára amit javasoltak arra nem!

Nagyon rossz dolog, itt az mondocon nem segít. (Amúgy se szeretem, nem vagyok nagyon animés, alkalmattán egyet megnézek, ennyi) Én nem a karakterbw szerettem bele, hanem a viselkedésébe, úgy éreztem hogy közel van hozzám, mintha mellettem állna.

Utolsó! Kérésre szívesen belinkelem a 2013-as hasonló kérdésem!

2016. nov. 7. 22:06
 9/12 A kérdező kommentje:
Utolsó előttinek, bocsánat.
2016. nov. 7. 22:07
 10/12 A kérdező kommentje:

Nem hiszem, hogy a szülőknek szerepe lenne ebben, a saját érzéseimet ismerem. Nagyon jó lelkű, kedves szüleim vannak, akikre mindig számithatok.

De ha eszembe jut az az este, amikor megtudtam az igazat, a sírás még mindig rám jön. Akár buszon, iskolában, vagy utcán is.

2016. nov. 7. 22:08
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!