A bipolárisokra jellemző a túlzott kötődés vagy ragaszkodás?

Bipoláris vagyok és sajnos nem bírok az érzelmeimmel. Ha szerelmes vagyok egy lányba, nagyon durván kötődöm hozzá még évek múlva is, amikor már mást szeretek. Nagyon könnyen ki is alakul bennem az érzés, és teljesen ritkán múlik el. Ha bármelyik eddigi nagyobb szerelmem csak egy szóval is mondaná hogy próbáljuk meg együtt, hiába tudja az eszem hogy nem lenne jó, nem tudnék nemet mondani akkor sem ha csak szenvedés lenne a kapcsolatunk. A terapeuta szerint ezek nem mindig valós érzések, csak mániás állapotban ragad rám valahogy, nem is tudom már elmondani hogy fogalmazott. Nem csak szerelemben, sok minden másban is kötődök erősen. Tárgyakhoz, emberekhez, szokásokhoz, stb. Ugyanazok a barátaim, ugyanoda járok fodrászhoz, autószerelőhöz, stb. Ha csak valami nagyon durva összetűzésem nincs, a végletekig kitartok mellettük. A barátaimmal ezért jó a viszonyom. Nehezen tudom mérlegelni a dolgokat, van aki bármit tesz, nem tudok rá haragudni, van aki iránt meg olyan ellenszenvet érzek hogy inkább kerülöm, nehogy valami durvát mondjak neki. Nem nagyon tudom az érzéseket elrejteni vagy megjátszani sem. Van olyan is, hogy gyakorlatilag első látásra megtetszik egy lány, és ezt nehezen tudom leplezni, a testbeszédem mindent elárul. Van hogy bejelölöm őket, írogatok nekik, de ez nemigen jön be, inkább megijednek. Sokszor nem veszem észre magam és kicsit túlzásokba esek, a morbid vicceimmel is sikerült kiakasztanom pár embert. Nehéz személyiség lehetek, de aki ismer tudja hogy jó ember vagyok, sok szeretetet tudok adni. Az is durva hogy a szerelemben annyi a biztos pont nálam, hogy csak a nők tetszenek. De azon kívül semmi. Mindegy hogy fiatal vagy idősebb, szőke, barna, fehér, félvér, ázsiai, okos, butuska, komoly, vicces, szép vagy "érdekes arcú", ha bekattan a vonzalom, nem számít. Van hogy 2 hete ismerem de már azon jár az eszem hogy elvenném-e feleségül, meg micsoda végzet asszonya ez a nő, stb. Lehet-e ezeket a dolgokat elnyomni, és érdemes-e, vagy mit csináljak, mert néha nagyon nehéz és kínos is. Biztos van bennem egy nagy adag szeretethiány is, de akkor is durva. A terapeuta azt mondta hogy üljek le egy székre, pár percet meditáljak, nyugodjak le és engedjem el az érzéseket, tudatosítsam magamban, hogy nem valósak, mert szerinte jól tudom kezelni ezt. Hiába mondom neki hogy nem megy, és egy felpörgött, mániás, alváshiányos állapotú szerelmes bipoláris személynek mondhatják hogy üljön nyugodtan és engedje el az érzést, ez nem megy olyan könnyen.