Egyetemi depresszió?

Nekem pont úgy volt, hogy az eleje sokkal könnyebb volt és fokozatosan nehezedett. Az elején a bevezető tárgyak voltak és azok tényleg megadták az alapokat, amire aztán építkeztünk. Többnyire az volt a lényeg, hogy felejtsük el amit a középiskolában/gimiben tanultunk, mert az nem pontos vagy egyenesen téves.

Bizonyára te nehezebb szakot választottál. Adj még időt magadnak, esetleg járj korrepetálásra. De ha nagyon úgy érzed, hogy mégsem megy, akkor gondold át a szakváltás lehetőségét is.

Olyan sztorit is ismerek, hogy ugyanaz a szak két különböző sulin teljesen más nehézségű. Pl.: BME-n folyamatosan megbuktatták, ELTE-n már el tudta végezni.

Vizsgáld meg azt is, hogy nem vettél-e fel túl sok tárgyat a félévre. Én mindig 30-31 kreditet vettem fel, ahogy az ajánlásban is volt, de volt egy csomó szaktársam, aki ilyen 58 körül vett fel általában, aztán a negyedéből meg is bukott.

Egy-két dolgozat ne keserítsen el, nyilván nem a jegy számít, de úgyis érzed, hogy mennyire érted vagy mennyire nem.

Például olyat is hallottam, hogy műszaki szakokon a lányokat eleve buktatja egy tanár, mert nő nem érthet hozzá szerinte stb.

Én olyan szakon végeztem, ami nagy szerelmem volt. Az összes félév jól sikerült, végig ösztöndíjas voltam, de így is kimerültem a végére. Teljesen elvesztettem a motivációm és egy rémes szakdolgozattal és 3 záróvizsgával végeztem... A többieknek mind 4-es és 5-ös lett. :DDD

Ezt is kalkuláld bele, hogy a vége nehezebb lesz valószínűleg, de nem feltétlen a tárgyak miatt. Hanem egyszerűen az ember elfárad és elege lesz az egészből. Ezt már több embertől hallottam.