Antidepresszáns mennyi idő után hat? Mit fogok érezni? Érdemes szedni?
Egyelőre nem látom értelmét, de még csak hétvégén kezdtem el.
Első éjszaka nagyon durva volt, azóta legalább már alszok, de ennyi hatását érzem csak.
Folytassam?
Nem akarok függő lenni. (Xanax-szal együtt kell szedni)
Akik szedik, mit éreztek, és mennyi idő múlva?
Mikor tudták letenni?
válasza: válasza:Az isten szerelmére, akkor te nem is depressziós vagy, csak szerelmi bánat+durva súlyos anyagi helyzet... rohadtul nem "gyógy"szerezni kellene téged, hanem elküldeni a helyi önkormányzathoz, megérdeklődni, hogy milyen támogatásra, rendszeres és rendkívüli segélyekre lennél jogosult! Ingyenes ügyvéd is van, nézz utána, mert ilyen nincs, hogy a közös hitelt egyedül fizesd vissza, ha százszor a te neveden van is!
Ezt mondtam, odamennek a normális emberek, mert problémájuk van, de segítség helyett zombit csinál belőlül az orvos, pénzért, a gyógyszer forgalmazójával összejátszva. Hadd ne írjak erre semmit, de ti ilyen embereket védtek.
Szerinted a depresszió micsoda? Azt is kiváltja valami.
Igen, ezek a gondjaim, lelki és egészségügyi és anyagi gondok együttvéve, és állandóan ezen kattogok, ettől vagyok olyan, amilyen.
Azt megmondták, és nyilván az eszemmel tudtam is, hogy a gyógyszer ezeket nem fogja megoldani, az abban segít, hogy ne ilyen sötéten lássak mindent.
Jelenleg nem látok kiutat mindezekből, az orvos szerint nem a körülményeim fognak változni, hanem az azokhoz való hozzáállásom.
Egyelőre még nem tudom elhinni, de mivel 3 hónapja ez a helyzet, most úgy döntöttem, nyitott vagyok a terápiára, viszont ha 2,5 hét múlva azt mondja, emeljük a gyógyszeradagot, abba nem akarok belemenni.
Azért vagyok erre most hajlandó, mert megmondta ő is, meg elég alaposan utánanéztem, hogy a hatás kialakulása 2-4 hét. Ezért találkozunk az első találkozás után 3 héttel, akkor már kell lennie valami eredménynek.
A mai lesz a 4. nap, nem várok csodát, de egy esélyt adok neki.
A pszichológus még 6 nap, erre őszintén szólva sokkal inkább kíváncsi vagyok, azt hiszem, inkább ő tudna segíteni. Azt viszont nem tudom, hogy vele milyen időközönként lesz lehetőségem találkozni - hiszen TB által finanszírozott, nem magánrendelés. Ha havi 1 alkalom, az nem valami jó, mert úgy gondolom, még ha jegyzetel is, egy hónap múlva már nem fog emlékezni rám, a gondjaimra, meg hogy mikről esett már szó, mivel közben ezer más emberrel beszélget. Azt meg kétlem, hogy mondjuk heti rendszerességgel tudna fogadni. Ha valakinek van erről infója, megírná?
Visszatérve az eredeti felvetésre, ezeket a gondoksat másképp megoldani nem tudom, hiszen a volt párom már nem fog visszajönni hozzám, egészséges nem leszek, a gyógyszereimre nem futja, nem fogok jobban keresni, és az apukám sem fog már soha többé önállóan létezni.
De ha már ilyen vehemensen jelezted, hogy ez nem depresszió, hát rákerestem, hiszen igazából semmi másom sincs, csak időm.
A depresszió:
a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az "unipoláris" azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság.
Tünetek: alvászavar, szédülés, fáradtság, hangulatingadozás, emésztési zavarok, lehangoltság, csökkent szexuális vágy, önértékelési zavarok, kedvetlenség, gondterheltség, homlokráncok, lefelé hajló szájzugok, gyenge hang, sírás, beszűkült érdeklődés, tanácstalanság, figyelemzavar, lassúság, motoros nyugtalanság, étvágyzavar, generalizált fájdalom, fokozott étvágy, gátolt érzelmi élet.
Ez a házipatikáról van idemásolva.
Akár rólam is írhatták volna. A leírás egy az egyben én vagyok, a tünetek pedig szintén, mintha az én életemet jellemezték volna. :(
Azért köszönöm a hozzászólásod, mert abban az 2-3 percben, míg olvastam és válaszoltam, legalább volt mivel foglalkoznom. Itt élem az életem a gyakorin már 3 hónapja, hisz se pénzem, se lehetőségem, se barátaim nincsenek, ha bármelyik meglenne, a másik két ok miatt akkor is ugyanez lenne, nem tudnék senkivel sehova elmenni, emiatt vagyok 1000%-ig biztos benne, hogy nem lesz új társam. Én már évek óta nem ismertem meg új embert, csak amikor új munkatárs jött a céghez. Nem voltam bulizós, mert a párkapcsolatom mindent megadott. Most meg ha lenne is igényem később kimozdulni, nincs egy fillérem sem, nincs kivel mennem, és jönnöm kell haza az apukámhoz. Hát maradt a pszichoterápia, egyebet nem tudok tenni, mint reménykedek, hogy később nem látom ilyen sötétnek a jövőt, de amiket leírtam, azok miatt nem hiszem, hogy valaha is szebb jövőt látnék. :((((
Olvastam a korábbi kérdésedet, és én javasoltam a külföldi munkavállalást, akár 2-3 hetes váltásokban.
Sajnálom, hogy nem oldódott, vagy javult a helyzet azóta sem. Illetve azt is, hogy a válaszok legalább fele amit kapsz, nem sokat ér, és a legtöbben személyes (nem úgy hogy xy, meg a rokonom rokona) tapasztalattal alig rendelkeznek a témában.
Én akkor részben azért javasoltam a külföldre költözést, mivel számomra ez fontos lépésnek bizonyult az életminőségem javulásában. 2,5 évig jártam pszichológushoz (hetente, kéthetente), aki továbbküldött pszichiáterhez a depressziós tünetek miatt. A szívbetegségem miatt fokozottan odafigyeltek a gyógyszerezésre, de pontosan szedtem mindent úgy, ahogy mondták, ha nem stimmelt valami telefonáltam, bementem és változtattunk. Egyénenként változó, hogy mit fogsz érezni, de már szinte a következő pár napban kell érezned változást. Ami nekem még segített, hogy nem vezettem ugyan klasszikus naplót, de feljegyeztem minden nap, hogy milyen hangulatom volt, vagy ha nem stimmelt valami, kijött valami mellékhatás stb. és meg tudtam mutatni az orvosnak is. Mindenki máshogy éli meg, de én az éberebb időszakokat ki tudtam használni, újra pörgött az agyam, ötleteltem és nem voltam állandóan levert, fáradt, reménytelen. Nagyjából fél év volt a kísérleti szakasz, amire nagyjából minden beállt (nekem is volt problémám a nyugtatóval, és annak álmosító hatásával, és megbeszéltem a dokimmal, és nagyon minimálisat szedtem, és erről álltunk le a leghamarabb a végén, vannak nyugtató teák, meg vény nélkül kapható nyugtatók, van amelyikkel lehet kombinálni) , és tudtam a helyén kezelni az egészet, és volt kiút. Összességében pedig 1,5 év volt mire azt mondtam, hogy most már minden rendben, és közben volt az is, hogy el is költöztem külföldre. Ezután pedig előírás szerint hagytam el a gyógyszereket, és nem csak e téren, de alapból fizikailag is sokkal egészségesebb vagyok, nem jönnek elő a korábbi fej-, hát-, has fájós stb. tünetek.
Arra nehéz válaszolni, hogy érdemes e szedni, folytasd e, mert ez is a te döntésed, mint az összes többi ami ide vezetett. A döntésképtelenség, fásultság, reménytelenség, amiket érezhetsz, komoly problémává is fajulhatnak és nyilván nem véletlen, hogy orvoshoz fordultál. Úgy érezted, hogy szükséged van a segítségükre (most persze bárki, mondhatja, hogy én is nyilván összejátszok az orvosok-gyógyszergyárak- globális háttérhatalom gonosz csoportjával), akkor bízz meg az orvosodban, vagy majd a pszichológusban, vagy ha nem megy, akkor keress másik orvost. A kétségeid ezzel kapcsolatban ugyanakkor jogosak, de itt túlzottan nagy a megosztottság, ahhoz hogy ne legyél még bizonytalanabb, ezért inkább próbáld magad elkötelezni egy döntés mellett, mert nem lehet úgy kezelni semmilyen problémát, az ilyen jellegűeket meg főleg nem, hogy ha csak félig vagy benne a megoldásban. Aki belekerül ilyen helyzetbe, majd kiutat is talál, az tudja, hogy nem 1 hónap vagy 3 hónap alatt jön minden helyre, hanem több év is lehet, és előre nézve ez ijesztőnek és nehéznek tűnik, de visszanézve már csak egy epizód volt az életben, amin keresztülment az ember és utána mondhatni, szinte ugyanúgy él és virul, mint akinek nem volt ilyen epizódja. Nem egyforma lapokat osztott nekünk az élet, és van, akinek több nehézséget adott, mint ahogy neked is, de amíg elérhető számodra a megoldásnak bármilyen lehetősége is (akár itt a gyógyszerek, pszichológus vagy bármi…mert sokaknak még ezek is teljesen elérhetetlenek), addig azt meg kell ragadni, élni vele, és hinni benne, hogy segíteni fog. Szóval kitartás!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!