Normális, hogy úgy érzem, mindennap szenvedek? (18/L)

Én is szenvedek, de úgy vagyok vele, 1x élünk, minek teljenek úgy a napjaink, hogy rosszul érezzük magunkat.

A pszichomókussal vigyázz, én már egy dokinak sem hiszek, hogy valóban csak azért adja a gyógyszert, hogy jól érezzem magam. Sokáig váltottam ki gyógyszert, de sosem szedtem be, mert borzalmasan éreztem magam tőle.

Egy idős ismerősöm mondogatta, jól érez magam tőle? Nem? akkor mi a francnak szeded?

Próbáld elérni azt az állapotot, amikor nevetsz mindenen, de ez próbálkozásokkal jár, életmódváltással, mozgással.

És azokat a napokat számold, amikor nevetsz, azok a fontosak.

Ha jársz pszichológushoz és mégis ez van akkor válts pszichológust!

Neki az a dolga hogy kihozzon ebből az állapotból és nem az hogy megvigasztaljon.

Az "elit" is szenved csak nekik más lelki problémáik vannak. Te ha nem is dúskálsz javakban de nem éhezel,nem nélkülözöl feltételezem bár nem ismerem a körülményeidet akkor csak a jövőképed hiánya okozhat mentális problémát.

Említed a jól teljesítést. Azt hiszem ez probléma mert egy vélt vagy valós normát kényszerítesz magadra amit el kell érned tanulásban/munkahelyen. A kiegyensúlyozottság amely a boldogság,elégedettség alapfeltétele az nem a társadalmi pozíciókon múlik,inkább azon hogy amit csinálsz azt ne teherként éld meg nap mint nap. Valóban az emberek kis %-a csinálja azt amit szívesen csinálna. Egy villamosvezető nő lehet boldogabb mint egy irodában kuporgó érdektelen tucat feladatott ellátó hölgy aki még rosszul is viseli a főnöknőit. Egyedek és egyéni sorsok vannak nem egy többségi massza.

En is hasonloan erzek, nem latom ertelmet az eletnek... A jovomet nagyjabol ugy kepzelem el, hogy celtalanul a munkamba temetkezek (amint lediplomaztam), de hat lassuk be, ez nem egy nagy eletut...

19/L