Mit tegyek, ha az új pszichiáterem le akar állítani a gyógyszerről, amit eddig szednem kellett?

Akkor szerintem hallgatni fogok rá. Meg az is fura, talán már kicsit irritáló is magamra nézve, hogy rajta látszik, hogy lelkileg totálisan az ellenpéldám. Mármint... Rajta látszik, hogy olyan egészséges, mint a makk. Mosolygósan hív be, kedvesen és figyelmesen hallgat végig, és szokatlan. AZ előző orvosom nagyon nem ilyen volt. Komoly és az érdeklődés szikráját sem mutatta. Rajta meg látom, hogy tényleg az hajtja, hogy segítsen, és érdekli, amit mondok.

Tegnap is fura volt, hogy úgy jött fel a lépcsőn, hogy egy idős asszonyt segített. (Merthogy tegnap voltam nála)

A többi dolgozó meg csak elment mellette. Közben meg beszélgettek, mondta neki, hogy tiszteletre méltó, hogy így idősen is a lépcsőzést választja, és emeli előtte a kalapját. Szóval nagyon más. Nehéz lesz megszokni. De szerintem mondom is neki, hogy ezt furának érzem, mert úgy érzem, elmondhatok neki bármit minden szégyenkezés nélkül.

Csak amivel nem tudok kibékülni, hogy mennyire fiatal. Az előző orvosomnak szerintem unokája lehetne, erre első találkozásnál a többéves terápiámat teljesen más irányba terelné.

Persze látom, hogy nagyon durván érti a dolgát. Kérdeztem is, hogy hogyan működik a gyógyszerem, minden szakzsargon nélkül érthetően, röviden és tömören elmondta. A betegségemről is kérdeztem, mert vérszemet kaptam, hogy végre egy orvos, aki tájékoztat is, nem ledarálja a tankönyvet; és világosan fogalmazott, lényegre törően.

De ahogy leírtam ezt, azért kezdem érteni, hogy az előző dokim elbújhat mögötte, úgyhogy igen, hallgatni fogok rá.

Na... Elmondtam neki ezt az egészet, az aggályaimat, és nem hiszem el, hogy a fél életemet egy ilyen nyomorultnál töltöttem. :D

Hihetetlen jó ez az orvos. Megfogtam vele az Isten lábát.

BOCSÁNATOT KÉRT(bocsi a nagybetűkért), hogy nem tájékoztatott elég mélyrehatóan, mert ugye aggályaim maradtak. Mondtam neki ugye a korára vonatkozó problémámat is. Arra is teljesen korrektül válaszolt, hogy megérti, hogy nagyon nehéz lehet egy nálam sokkal fiatalabban keresni a javulást az érzelmi életemben, és a továbbiakban, noha nem lesz sok kapcsolatunk, igyekszik majd ehhez alkalmazkodni.

Komolyan, ránéz az ember, szöszi babaarcú pasi, aztán érettebben gondolkodik, mint bárki, akit eddig megismertem.

Meg azt is megfigyeltem, hogy nála csönd van a váróban. Pár hét alatt olyan tekintélye lett, mint az előző orvosomnak nem volt évek alatt.

Akik újak és hangosak, a betegek csitítják le, hogy hékás, az orvos dolgozni próbálna, csend legyen.

Van egy barátom, vele a pszichiátrián ismerkedtem meg, neki ő tart pszichoterápiát, ő is csodákat mond róla, hogy most úgy érzi életében először, hogy használ.

Meg az a nyugodtság, ami árad belőle, az is sokat segít, hogy nyíltan lehessen vele beszélni.

Szóval most bizakodom erőteljesen. :)

Javulást mindenkinek!